„Határozottan nem szeretnénk, ha az történne, ami a két évvel ezelőtti Európa-bajnokságon, amikor negyedikek lettünk a csoportban. Ez a legrosszabb, ami lehet, én átéltem azt a csalódást, és nem szeretném még egyszer megtapasztalni” – mondta Odina Bayramova, a hazai pályán szereplő azeri női röplabda-válogatott csapatkapitánya az Eb-t megelőző sajtótájékoztatón. A csalódást két éve a magyar csapat okozta nekik, amely Antwerpenben 3:1-re legyőzte őket, két szettben csak 16 pontot engedve az ellenfélnek.
Miután a mieink tavaly ismét kiharcolták a legjobb tizenhat nemzet közötti szereplés jogát, a két csapat megint egy csoportba került, és ismét adva volt a feladat: a továbbjutáshoz a Bayramova által leírthoz hasonló rossz érzést kelteni valamelyik ellenfélben – a négyes csoportok első három helye ér továbbjutást. És bár ott van a kvartettünkben még két csapat, az előző Eb-n nyolcadik Lengyelországgal és az ugyanakkor ötödik Németországgal szemben is várhatóan kisebb eséllyel szállunk harcba szombaton, illetve vasárnap.
Ám a 2015-ös Eb-bravúr megismétlése nem tűnt egyszerűnek, amihez elég két-két nevet felhozni: a mieinknél az előző szezon befejeztével, 29 évesen visszavonult az Olaszországban légióskodó egyik legjobbunk, Horváth Dóra, és sérülése miatt nem vállalta a válogatottságot Sándor Renáta sem – de amúgy is csak négyen maradtak a két éve Eb-szereplő együttesünkből. Az azerikhez viszont szülés után visszatért a világsztárnak számító Natalya Mammadova, s a szintén klasszis Polina Rahimova szereplése miatt akár az érmes helyezést sem tartják elképzelhetetlennek a hazaiak.
Mi pedig azt, hogy egy mérkőzés a tervezett időpontban elkezdődik. Esetleg néhány perces csúszással. De nem egyórással Ráadásul nem áramkimaradás vagy egyéb technikai hiba volt az ok. Az Azerbajdzsán elleni, első bakui csoportmeccsünk magyar idő szerint 16 órára volt kiírva, ám ekkor épp csak véget ért az előző találkozó, amely ugyan ötszettesre nyúlt, ezzel azért lehetett volna számolni, még ha a címvédő orosz csapat is volt az 1994 óta Eb-n nem szereplő ukránok ellenfele (3:2). Ám az igazi gond a két találkozó közé szorított megnyitó ünnepség volt, amely nem tűrt halasztást, bár egy fura áthidalás azért történt: a magyar és az azeri játékosoknak a pályára kivezényelve, állva kellett hallgatniuk a beszédeket, hogy utána rögtön megkezdhessék a bemelegítést. Aztán Himnuszunkkal már tudtak spórolni: „A múltat s jövendőt!” sor előtt elvágták a Erkel Ferenc kompozícióját.
Úgy látszott, a furcsa közjáték a hazaiakat fogta meg jobban, az első szettben 19-13-ra is vezettünk, főként az előző szezonban Békéscsabán összeszokó Tálas Zsuzsanna – Szakmáry Gréta feladó-ütő páros játékának köszönhetően, ám a végén változtak az előjelek, s Azerbajdzsán 25-23-ra hozta az első játszmát. A második felvonásban csak 1-0-nál volt a mieinknél az előny, majd jött az azeri henger, a vége 25-14. A nyitások fogadása nehezen ment, a többnyire blokkolt lecsapások miatt pedig sokszor ejtésekkel próbálkoztak a lányok, de ez sem hozott sok sikert. Rahimova és Mammadova ütései a túloldalon annál inkább a helyükön voltak, a harmadik szett főleg miattuk 25-16-tal fejeződött be.
Alberto Salomoni, a magyarok olasz szövetségi kapitánya a meccs után az M4-nek azt mondta, nehéz minden szettben ugyanolyan jónak lenni, pedig csak meg kell győzni saját magunkat arról, hogy igenis képesek vagyunk rá.
