Pontokkal mutatkozott be Barcelonában Hanga Ádám, a „legyőzhetetlen fekete”

A szintén válogatott Rosco Allen kosárcsapatát győzték le. „Csak az erős éli túl, tehát soha ne add fel!”

Facebook-oldalán közzétett néhány pillanatot első barcelonai meccséből Hanga Ádám, Eb-nyolcaddöntős kosárválogatottunk vezéralakja. A mérkőzést az NSO néhány mondatban így foglalta össze: az Iberostar Tenerife ellen 82–62-re megnyert meccsen 24 percet kapott, ezalatt hat pontot szórt, leszedett négy lepattanót és adott két gólpasszt.

A másik oldalon szintén játszott magyar válogatott kosaras, mégpedig Rosco Allen, aki 16 perc alatt egy pontot dobott, és leszedett öt lepattanót. Rosco is ott volt abban a csapatban, amely alig több mint egy hete a későbbi Eb-ezüstérmes szerbek ellen a legjobb tizenhat között szerepelt Isztambulban, a kontinensbajnokság egyenes kieséses szakaszában.  

A magyar válogatott a kolozsvári csoportból jutott tovább, a csehek és a románok fölötti felejthetetlen győzelemmel. Hanga Ádámmal az Erdélyi Napló legutóbbi számában egész oldalas interjú olvasható, amelyben messze nem csak a kosárlabda-Eb-ről és a Barcelonáról beszélt, sok mindent elárulva önmagáról.   

„Édesapámat hívják Ahmed Sekou Hangának, tőle ered a nevem – mondta guineai származásáról, majd kérdésre válaszolva hozzátette, természetesen tudta, hogy Árpád-kori régi magyar név a Hanga, a növénynemzetségből.

– Egyre több Hanga van, sokan adják manapság lányoknak ezt a nevet. Úgyhogy most már egyre jobban kell figyelnem a névre.”

A magyar anyanyelvű, Budapesten nevelkedő Hanga esetében példaértékű lehet, milyen hozzáállással nőtte ki magát a kontinens legjobb játékosai közé, az NBA kapujába. 

„A Németh Imre Általános Iskolában kezdtem el kosárlabdázni, Róza Marika néni irányított e labdajáték irányába. Egy gyerekeknek kiírt kosárlabdaligában szerepeltünk az iskolával, ott figyelt fel rám leendő edzőm, Lipták Mihály, aki javasolta, menjek edzésekre a BLF-be (Budapesti Legyőzhetetlen Feketék – szerk.). Onnantól kezdve egyre többet mentem edzésekre, mígnem ott ragadtam, s mintegy 6–7 évet játszottam a csapatban. (...) Nekem már az is nagy változást jelentett, amikor tizenévesen Budapestről lementem Székesfehérvárra.

Minden váltást nehezen éltem meg, de ahhoz, hogy az ember fejlődjék, szüksége van arra, hogy kilépjen a komfortzónájából.

Ez különben az élet minden területére igaz. Legutóbb is ilyen döntést kellett hoznom, amikor a Baskoniától elmentem a Barcelonához. Ha az ember új célok és lehetőségek elé néz, akkor a váltás elengedhetetlen.” 

Szintén kérdésre válaszolva elmondta, milyen nyelveken beszél: „Magyarul, angolul és spanyolul. Az elmúlt pár évben szinte folyamatosan külföldön élek, és sikerült elsajátítanom két nyelvet. Ezt már nem fogja tőlem senki elvenni. Néhány évvel ezelőtt azt mondtam: ha csupán ezt kaptam az élettől, már akkor is óriási dolog. Úgy gondolom, nyelveket tudni nagyon fontos.”

Az interjú azért is sikerült érdekesre, mert nemcsak a szokványos kérdések kerültek elő. Íme az egyik ilyen: „Több tetoválásod is van, én viszont nem tudom sem elolvasni, sem megfejteni azokat. Valami különlegeset jelentenek?”

„Semmi különlegeset: csak az erős éli túl, tehát soha ne add fel!” – olvasható a válasz.