Hogy mennyire valóságos a sznúker és hazánk „közeledése” egymáshoz, már eleve a játék neve is elárulja, a korábbi, angolos snooker névváltozat már szinte teljesen kikopóban van, helyére pedig bekönyököl a ma ismert és helyes névalak. De ha már a sportág múltjában vájkáltunk, álljon még néhány szó itt magáról a sznúkerről!
Egy 3,6-szer 1,8 méter hosszú, zöld posztóval bevont asztalon játssza két játékos a 15. századi billiárdból a 19. században kifejlődött játékot, golyókkal és egy bőrdarabban végződő, hosszú fadákóval. A játék „áldozata” a huszonkét golyó, amelyeknek a hat lukba lejuttatása, „eltétele” különböző pontszámot ér – a fehérrel kell lökni, ez nem eshet le. A golyók közül tizenöt – 1 pont értékű – piros, de csak a többit nevezik színesnek. Egy menet (frame) addig tart, amíg a piros és a színes golyók a lukakba nem kerülnek, ezek után kell eltenni a feketét, az nyer, aki a fekete golyó eltétele után több ponttal rendelkezik. A játék során először egy piros golyót kell eltenni, majd amelyik játékosnak ez először sikerül, utána eltehet egy színest, ha ez is sikerül, jöhet egy újabb pirosra, majd megint egy színesre, és így tovább. Amikor elfogynak a piros golyók, meghatározott sorrendben jöhetnek a színesek, amelyeket ezt követően már nem tesz vissza eredeti helyére a játékvezető: sárga (2 pont), zöld (3), barna (4), kék (5), rózsaszín (6), fekete (7). Az adott torna rangjától függ, hogy egy mérkőzés hány megnyert frame-ig tart.
A játék során a nézőtérről tilos hang- vagy fényhatással járó fényképet készíteni, a telefonokat pedig le kell halkítani, lökés közben pedig mindenfajta beszéd vagy zajongás tilos.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!