A francia női kézilabda-válogatott 2003 decembere, az emlékezetes – a mi szempontunkból hétgólos előnyről érthetetlenül elveszített – zágrábi világbajnoki döntő óta számít a magyar csapat nagy ellenlábasának. A mostani francia szövetségi kapitány éppúgy Olivier Krumbholz, mint másfél évtizede: egy hároméves megszakítástól eltekintve tizenhét éve látja el ezt a tisztséget. Arrafelé a kézilabdát a jó értelemben vett állandóság jellemzi, ez az egyik háttere a folyamatos magas minőségnek, amelyet a tizennégy évvel ezelőtti vb-aranyuk óta további vb-ezüstök jellemeztek, majd tavaly a riói olimpián egy újabb második hely.
Ezzel szemben Magyarország Zágráb óta nem játszott finálét világversenyen, az olimpiákról sorra lemaradt, egyszer a világbajnokságról is sikerült. Itt az állandó változás, változtatgatás, ideiglenesség volt az úr 2003 óta, nem kevesebb mint tízszer sikerült kapitányt váltani azóta, az egymást váltó szakemberek gyakran egészen más szemléletet követtek. Klubszinten nagyhatalom maradtunk, de a gólok első számú felelősei, az átlövők egyre inkább kiszorulnak a BL-csapatainkból.
Mindezzel azt szerettük volna érzékeltetni, hogy többek között a most is világklasszisokra épülő franciákkal szemben mekkora hendikeppel vágott bele a munkába Kim Rasmussan, a másfél éve kinevezett magyar kapitány, aki annak idején a lengyel válogatottból sokkal többet kihozott, mint amire a csapata a képességei alapján hivatott lett volna.
A vele két éve vb-elődöntőt játszó lengyelek most, a németországi vb-n, nélküle a 17–20. helyért szerencsétlenkednek, akárcsak a négy évvel ezelőtti világbajnok brazilok. Ezzel szemben a magyar válogatott Rasmussen mély meggyőződésével arra készült, hogy vasárnap este egy hatalmas bravúrral megveri a franciákat a lipcsei nyolcaddöntőben.
Már az első támadás megmutatta, ez milyen nehézségű feladat, hiszen a francia védelem ellen lövőhelyzetig eljutni is bonyolult, akárcsak huszonöt lőtt gól fölé jutni. Az ellenfél akcióit kezdetben a könnyedség jellemezte, a viszonylag gyorsan összeszedett négygólos hátrány után azonban a magyar együttes minden mentális erejét mozgósította, és a félidő hajrájára úgy is kiegyenlített, hogy hétmétereseket hibázott. Bíró Blanka bravúrjai hátul erőt adtak elöl a betörésekhez, átlövésekhez, szélsőziccerekhez, az indítások pontos befejezéséhez, vagyis ahhoz, hogy van értelme harcolni. Többek között Kovacsics Anikó akaratereje tartotta versenyben a csapatot, Krumbholz időkérése viszont megváltoztatta újra a csata menetét, így 14-11-es francia előnnyel fordultak a felek.
A második harminc perc elején az eladott labdáink száma már felülmúlta a lőtt góljaink számát, márpedig labda nélkül nem lehet felzárkózni. Akkor sem, ha Bíró kétszer olyan jól véd, mint a francia kolléganői. Még jó, hogy Kovacsics személyében sikerült megtalálni a heteslövőt, legalábbis egy időre. A francia átlövésekkel meggyűlt a baja Bírónak, negyedórával a vége előtt öt gól volt oda, távolodott a továbbjutás, jött Bíró helyett Janurik Kinga a kapuba.
Tíz perccel a vége előtt az utolsó reményt megragadva Rasmussan bevetette a hét a hat elleni játékot, átmeneti sikerrel, hiszen egy újabb labdaeladás borzolta a kedélyeket a magyar kispadon – természetesen ebből is gólt kaptunk. A magyar átlövések ekkor már nem egy méterrel a kapu fölé mentek (mint negyedórával korábban), hanem bele a sáncba.
Lukács Viktória a jobbszélről gyönyörű gólokkal szépítgetett az eredményen, így csak 29-26-ra kaptunk ki. Valójában esélyünk sem volt a sikerre, az elmúlt tizennégy év alapján alighanem a legtöbbet hozta ki így is a magyar csapat ebből a meccsből.
Bíró Blanka a Sport1-nek nyilatkozva elmondta, váratlanul érte, hogy ilyen bátran vállalkoztak átlövésre a franciák. Siti Beáta másodedző hozzátette, az ellenfél beállójátéka olyan erősnek bizonyult, hogy kénytelenek voltak több teret adni az átlövésekhez: valójában folyamatos lépéshátrányban voltak taktikailag az ellenféllel szemben.
Női világbajnokság, nyolcaddöntő:
MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 26-29 (11-14)
Lipcse, játékvezetők: Pavicsevics, Raznatovics (montenegróiak).
MAGYARORSZÁG: Bíró, Janurik (kapusok), Bódi 3, Görbicz 2 (1), Háfra 1, Kisfaludy, Klivinyi 3, Kovács A., Kovacsics 6 (2), Lukács 6, Mayer, Mészáros, Schatzl 3, Szekeres, Szöllősi-Zácsik 2, Szucsánszki. Szövetségi kapitány: Kim Rasmussen.
FRANCIAORSZÁG: Leynaud, Darleux (kapusok), Ayglon 3, Dancette 3, Dembele 2, Edwige, Flippes, Houette 2, Lacrabere 5 (2), Landre 4, N’Gouan, Niakte, Niombla 3, Nze Minko 1, Pineau 3, Zaadi 3. Szövetségi kapitány: Olivier Krumbholz.
Kiállítások: 10, ill. 8 perc.
Hétméteresek: 6/3, ill. 2/2.
