A második harminc perc elején az eladott labdáink száma már felülmúlta a lőtt góljaink számát, márpedig labda nélkül nem lehet felzárkózni. Akkor sem, ha Bíró kétszer olyan jól véd, mint a francia kolléganői. Még jó, hogy Kovacsics személyében sikerült megtalálni a heteslövőt, legalábbis egy időre. A francia átlövésekkel meggyűlt a baja Bírónak, negyedórával a vége előtt öt gól volt oda, távolodott a továbbjutás, jött Bíró helyett Janurik Kinga a kapuba.
Tíz perccel a vége előtt az utolsó reményt megragadva Rasmussan bevetette a hét a hat elleni játékot, átmeneti sikerrel, hiszen egy újabb labdaeladás borzolta a kedélyeket a magyar kispadon – természetesen ebből is gólt kaptunk. A magyar átlövések ekkor már nem egy méterrel a kapu fölé mentek (mint negyedórával korábban), hanem bele a sáncba.
Lukács Viktória a jobbszélről gyönyörű gólokkal szépítgetett az eredményen, így csak 29-26-ra kaptunk ki. Valójában esélyünk sem volt a sikerre, az elmúlt tizennégy év alapján alighanem a legtöbbet hozta ki így is a magyar csapat ebből a meccsből.
Bíró Blanka a Sport1-nek nyilatkozva elmondta, váratlanul érte, hogy ilyen bátran vállalkoztak átlövésre a franciák. Siti Beáta másodedző hozzátette, az ellenfél beállójátéka olyan erősnek bizonyult, hogy kénytelenek voltak több teret adni az átlövésekhez: valójában folyamatos lépéshátrányban voltak taktikailag az ellenféllel szemben.
Női világbajnokság, nyolcaddöntő:
MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 26-29 (11-14)
