Mélypont: 15. helyen végzett a női kézilabda-válogatott a németországi világbajnokságon, amelyet a múlt héten Norvégia legyőzésével a franciák nyertek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vereséget csak az 1., a 2. és a 4. helyen végzett csapattól szenvedtünk, erős ágra kerültünk tehát. A Digisport televíziónak nyilatkozott a TF rektoraként Mocsai Lajos, aki korábban a férfi- mellett a női válogatottat is irányította.
– Közelítünk a középmezőny felé, és elszakadunk az élmezőnytől – fogalmazott kategorikusan a mesteredző, majd rögtön összevetette a mi viszonyainkat a franciákéival, ahol az utánpótlásképzésen keresztül hidalják át a generációváltással összefüggő játékosproblémákat. – Az átlövőknél a lövőerő, a fizikai fellépés és a cselezőképesség is jelentőssé vált, a helyzetkialakításhoz új stratégiák születtek – fejtegette részletekbe menően. A védekezést tekintve a legfontosabbnak azt tekinti, hogy folyamatosan hibára kell késztetni a támadó csapatot, a kiprovokált, kierőszakolt hibákból történő labdaszerzésekből pedig villámgyorsan kell átlendülni lerohanásba.
A mostani 15. helyről azonban azt mondja, ez a csoporton belül kialakult gólkülönbségből adódik csak, a mi reális helyünk ebben a mezőnyben a 8. és 12. hely között van. Ahhoz, hogy ez a szám csökkenjen, évek munkájára és annak ellenőrzöttségére van szükség.
– 24-26 válogatott játékos szerepel a világ egyik legerősebb bajnokságában, a magyarban, ezen annyiban szükséges változtatni, hogy a világszintű klubcsapatainknak nemzetközi klasszisokkal kell gazdagodniuk, az üldözőknél viszont ott kell, hogy legyenek a legjobb magyar fiatalok azért, hogy a válogatott újra a legjobb hat közé kerülhessen világversenyen. Mi készítjük fel jelenleg a világ elitjét az ellenünk való játékra – fogalmazta meg saját következtetését Mocsai Lajos.
Szerinte nem kérdés, hogy a fizikai képességek területén a magyar válogatott meg kell, hogy haladja egy norvég vagy egy dán élcsapatét, most még nem tartunk itt, ahogy lövőerőben és ugrásmagasságban sem. Az utánpótlásban már ezen lemaradások ellen zajlik a képzés, a Ferencvárosnál kifejezetten nagy játékoslétszámmal, és Mocsai megjegyzi azt is, hogy a serdülőválogatott tele van 180 centi fölötti játékosokkal.
Üdvösnek tartaná, hogy a vízilabda mintájára a kispadokra a most képződő magyar szakembereket szerződtetnének, ez a férfi- és a női élcsapatoknál sincs így jellemzően. Mocsai várna egy képzési stratégiát írásban a női kapitánytól, Kim Rasmussentől, a külföldi edzőktől pedig elvárná, hogy tanuljanak meg magyarul, a játékosokkal ugyanis sokszor nem lehet máshogyan kommunikálni.
