– A németek egyértelműen erősebbek voltak, de a norvégokkal és a horvátokkal nagyjából azonos szinten vagyunk. A norvégokkal például most 0-0-t játszottunk, két éve ugyanez a korosztály 1-0-ra nyert ellenük – egy gólon múlt a dolog. Ahogy akkor, úgy most is születhetett volna más eredmény. Nem magyarázkodni akarok, de tény, hogy Szoboszlai Dominiken kívül további öt alapember hiányzott. Mocsi Attila sérült, Kusnyír Erik, Zsóri Dániel, Bidzilya Anton és Tamás Nándor pedig a nemzetközi szabályok miatt nem szerepelhetett a csapatban.
Fotó: Nemzeti Sport/Földi Imre
Hogy miért? Csak látszatra magyarázat erre, hogy Tamás és Zsóri erdélyi, Kusnyír és Bidzilya pedig kárpátaljai születésű. Két másik fiatal, a már említett Mocsi, valamint Kovács Krisztián ugyanis felvidéki, s ők játszhatnak a magyar válogatottban. A válasz döbbenetes. A szabály szerint az is elegendő a válogatottsághoz, ha az adott játékos szülei vagy nagyszülei a fogadó országban látták meg a napvilágot. S innen már könnyű kitalálni: Mocsi és Kovács nagyszülei az első bécsi döntés és a szovjet megszállás, tehát 1938 és 1945 között születtek. A hányatott sorsú magyar történelem ekképpen harmonizál a legglobálisabb sportszervezet, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) szabályzatával…
Csak az U19-es korosztályban tehát hat határon túli tehetség bontogatja szárnyait – a magyar labdarúgás vonzereje ebből pontosan lemérhető a Kárpát-medencében. S szerencsére a felnőttválogatottnál már egyikük előtt sem tornyosulnak adminisztratív akadályok. Persze csak ha a fejlődésük töretlen lesz. Ha nem is általános szabályként, de rájuk is érvényes, amit Németh Antal is megerősített: nem is az lényeges, hogy ki hol nevelkedik, hanem az, hogy minél előbb vesse meg a lábát a felnőtt futballban.
A Preisinger Sándor vezette mostani U17-es csapat játékosainak még nem kell megfelelniük eme kihívásnak. Rögzítsük azt, amit a korábbi csatár is mondott: a továbbjutás azt mutatja, tehetségesek a fiatalok, de korai lenne megjósolni, hogy mire vihetik.
Ígéretes évfolyamok
1984-ben a Bicskei Bertalan vezette csapat megnyerte az ifjúsági Európa-bajnokságot. Az akkori keretből több játékos – Petry Zsolt, Pintér Attila, Keller József, Vincze István, Kovács Ervin, Kovács Kálmán – később a felnőttek között is meghatározó válogatott futballistává vált, a többiek is szinte kivétel nélkül rendszeresen szerepeltek az NB I-ben.
1996 a következő fontos évszám, ekkor az U21-es csapatunk bekerült az Eb elődöntőjébe, egyúttal kijutott az atlantai olimpiára. Ötkarikás játékokon azóta sem járt magyar futballcsapat. Bükszegi Zoltán, Dombi Tibor, Dragóner Attila, Egressy Gábor, Herczeg Miklós, Lendvai Miklós, Lisztes Krisztián, Madar Csaba, Molnár Zoltán, Pető Zoltán, Preisinger Sándor, Sáfár Szabolcs, Sándor Tamás, Sebők Vilmos, Szanyó Károly, Szatmári Csaba, Zavadszky Gábor – Szatmárit leszámítva mindannyian felnőttválogatottságig vitték, s ehhez a korosztályhoz tartozik Király Gábor, Hrutka János, Mátyus János és Dárdai Pál is. A jelenből visszafejtve különösen erős generáció, amely azonban a felnőttek között már nem büszkélkedhet átütő sikerrel.
2009-ben az akkor már Egervári Sándor vezette csapat bronzérmes lett az Egyiptomban megrendezett U20-as világbajnokságon. A keret tagjai közül Gulácsi Péter mára világklasszissá érett, Korcsmár Zsolt, Németh Krisztián, Koman Vladimir, Varga Roland, valamint a két kapus, Megyeri Balázs és Kovácsik Ádám szintén szép karriert futott be, de például Takács Péter, Zámbó Bence vagy éppen Kiss Máté neve ma már legfeljebb ismerősen cseng – a sérülés miatt korán visszavonult Szekeres Adrián pedig az U17-esek videóelemzője –, felnőttként ők már nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!