Elment az osztrákok nagy harcosa

Hetvenéves korában elhunyt Niki Lauda, aki túlélte a Formula—1 történetének egyik legszörnyűbb balesetét, majd utána megszerezte a második és a harmadik világbajnoki címét. Az egyetlen pilóta, aki a Ferrarival és a McLarennel is a csúcsra ért, és akit a ’70-es, ’80-as években osztrák mivolta miatt, mint a fiút a szomszédból, mindig is közelebb éreztünk magunkhoz, mint bárki mást a mezőnyből.

A Hungaroringen is rendre felbukkant az elmaradhatatlan piros baseballsapkájában Fotó: Kurucz Árpád

„Az ország és a motorsport világa egy nagy osztrák egyéniséget gyászol. Niki Lauda elvesztésével Ausztria egyik legkiválóbb személyisége távozott. A bátorság, a fegyelem és a barátság példaképe” – írta Sebastian Kurz osztrák kancellár, Alexander Van der Bellen államfő pedig a következő szavakkal emlékezett a családja körében elhunyt háromszoros világbajnokra: „A bálvány, az ambiciózus harcos, aki soha nem adta fel, elhagyott minket.”

Aligha lövünk mellé azzal a párhuzammal, hogy Niki Lauda olyasvalaki az osztrákoknak, mint nekünk Puskás Ferenc. A világ minden szegleté-ben tudják, ki ő, a Formula–1 történetének egyik legnagyobb alakja, aki olyan korban versenyzett, amikor a nézők minden futamon lerághatták a körmüket az izgalomtól. Lauda az 1976-os világbajnokságot egyetlen ponttal veszítette el James Hunttal szemben, 1984-ben pedig fél ponttal előzte meg Alain Prostot. Az 1976-os szezon volt az, amelyet a Magyar Televízió először közvetített, a nyugati határszélen lakók azonban az osztrák adást nézve már korábban képet kaptak Lauda zsenialitásáról.

Tehetős családba születik, ám nagyiparos édesapja nem támogatja a versenyzését, ezért bankkölcsönöket vesz fel. Így halad lépésről lépésre, és kerül be 1971-ben a Formula–1-be 22 évesen a gyengécske March-csapattal. Két év múlva a BRM-mel már pontszerző, 1974-ben pedig leigazolja az akkor válságban levő Ferrari, és Luca di Montezemolo csapatfőnök nagyot húz vele. A műszaki dolgokra kimondottan fogékony versenyző a fejlesztésből is kiveszi a részét, 1975-ben pedig megszerzi első világbajnoki címét.

A következő évben alighanem meglett volna neki a második, a Német Nagydíj előtt hatalmas fölénnyel vezet az összetettben, de a Nürburgringen a szalagkorlátnak ütközik, a Ferrari kigyullad, és az egyik mögötte érkező autó teljes sebességgel még bele is rohan. Lauda majdnem egy percet tölt az égő roncsban, amíg versenyzőtársai kimentik. A belélegzett gázoktól napokig élet-halál között lebeg, úgy tűnik, nincs remény, és egy pap már az utolsó kenetet is feladja neki.

Ám hat héttel később csodaszámba menően Lauda – a maradandó égési sérülései miatt szinte új arccal – az Olasz Nagydíjon visszaül a Ferrariba, és a negyedik helyen végez. A vb-t azonban Hunt nyeri meg, mert a szezonzáró Japán Nagydíj második körében az osztrák a zuhogó esőben kiszáll az autójából. „Az életem többet ér, mint egy vb-cím” – mondja. A bohém angollal – aki 1993-ban tragikus hirtelenséggel hunyt el – való rivalizálásának a Rush (Hajsza a győzelemért) című nagyszerű életrajzi film állít emléket.

A Hungaroringen is rendre felbukkant az elmaradhatatlan piros baseballsapkájában
Fotó: Kurucz Árpád

Niki Lauda aztán 1977-ben a Ferrarival megszerzi a második vb-címét, három év múlva visszavonul, megalapítja a saját légitársaságát, de 1982-ben visszatér a száguldó cirkuszba, és 1984-ben a McLarennel is a csúcsra ér. A versenyzéssel 1985-ben hagy fel végleg.

Pályafutása során 171 futamon indult, és 25 futamgyőzelmet aratott, ezzel az örökranglista kilencedik helyén áll, három vb-címénél viszont csak öt versenyzőnek van több (Schumacher, Fangio, Hamilton, Prost, Vettel). Visszavonulása után a Ferrari tanácsadójaként dolgozott, 2012-ben pedig a Mercedes-csapat felügyelőbizottságának az elnöke lett. Magyarországon, a Hungaroringen mindig különösen jól érezte magát, a bokszutcában bárkivel szívesen szóba elegyedett. 1997-ben és 2005-ben új vesét kapott, tavaly tüdőátültetésen esett át – aligha függetlenül a nürburgringi balesetétől –, januárban pedig egy influenza szövődményeként intenzív osztályra került. De a tavasszal már azt tervezte, hogy újra ott lesz a futamokon. A fejsérüléseit takaró, védjegyévé vált piros baseballsapkájában hiányozni fog.

Visszhangok

A négyszeres világbajnok Alain Prost, Lauda utolsó csapattársa: „Vannak bajnokok, emberek eredményekkel, de ezúttal egy olyan úriember távozott, aki soha nem panaszkodott az életéről, a nehézségeiről, a balesetéről.”

Damon Hill, a britek 1996-os világbajnoka: „Viszlát, Niki! Leckéket és emlékeket adtál nekünk az életről.”

Nico Rosberg, a Mercedes 2016-os világbajnoka: „Kedves Niki! Köszönet mindenért, amit tőled tanultam. A szenvedélyed, a harci szellemed és a pilótákkal szemben tanúsított türelmedet.”

Az osztrák születésű korábbi testépítő, Arnold Schwarzenegger, hol­lywoodi sztár: „Niki bajnok volt, egy ikon. Ausztria nemzeti kincse. Az egyik legkedvesebb barátom volt, nagyszerű, úttörő hős.”