A Magyarország–Wales meccs előtt játszották az Azerbajdzsán–Szlovákia találkozót. El kell ismernünk, a szlovákok a mieinknél is magabiztosabban verték meg az azerieket. Nemcsak az 5-1-es végeredmény, hanem a játék képe alapján is. Szemre is tetszetősen futballoztak, és szebbnél szebb gólokat rúgtak. A kaukázusiak tiszteletet parancsolóan, 2-1-es zágrábi vereséggel kezdték a selejtezősorozatot, ám máris a kifulladás jeleit mutatják. Megdőlni látszik az elmélet, miszerint lesz olyan csapat, amely pontokat hullajt Bakuban. Nincs más hátra, a közvetlen riválisokat kell felülmúlni. Bár Marco Rossi néhány napja még azt mondta, Wales ellen a döntetlen is jó eredmény, a szlovákok sima sikere után nem is lehetett kétséges: nyerni kellett.
Válogatottunk szövetségi kapitánya szokása szerint ezúttal is változtatott a néhány nappal korábbi kezdő tizenegyhez képest. Kikerült a csapatból Nagy Dominik és Kleinheisler László, s bekerült Pátkai Máté és Holender Filip. Így állt tehát fel a magyar válogatott Wales ellen: Gulácsi – Lovrencsics G., Baráth, Orbán, Korhut – Pátkai, Nagy Á. – Dzsudzsák, Szoboszlai, Holender – Szalai.
Ryan Giggs öt új embert is bevetett a szombati mérkőzéshez képest, ami – hiába bizonygatta az ellenkezőjét – arról árulkodik, mégsem volt elégedett az eszéki produkcióval. A walesi keretben Premier League-játékosok egész sora szerepel – köztük olyan jó nevű spílerek, mint Ampadu (Chelsea) és Joe Allen (Stoke City) –, de a válogatott versenyképességét és hírnevét egyetlen ember határozza meg: természetesen Gareth Bale. „Gareth újabban nincs nagy formában, a horvátok ellen sem volt jó” – panaszkodott nekünk egy walesi drukker a meccs előtt.
A magyar szurkolók is tudják, hogy Bale-t számon kell tartani, a B közép tagjai ennek megfelelően ki is fütyülték, amikor a műsorközlő bemutatta. A futballszínpad egyik nagy művésze nem ezt érdemli, de hát kell az ellenségkép.
Fotó: Mirkó István
A maroknyi walesi tábor ritkán hallható emócióval és tiszta hangon énekelte hazája himnuszát, s rézfúvósok kíséretében a magyarok is kitettek magukért. A meccs elején Dzsudzsák egy-egy jó szabadrúgással és szöglettel jelentkezett, de ezekből nem lett gól, Wales azért más kávéház. Egymást követő három „támadásnál” sem tudtuk elhagyni a kapunk előterét, aztán megráztuk magunkat. Ismét Dzsudzsák szabadrúgása okozott veszélyt, majd megint csak ő indította Szalait, a jónak tűnt beadásra Holender nem ért oda – helyzet volt a javából. A félidő derekán egy walesi helyzetet szerencsésen megúsztunk, aztán Pátkai próbált ollózni Dzsudzsák beadásából, sajnos luftot rúgott. S újra csak Dzsudzsák… Újabb jó beadás, amivel Szalai nem tudott mit kezdeni. Nem is kell mondani, a félidő végéhez közeledve kinek a szögletéből fejelt Orbán oldalhálót. Az első negyvenöt perc zárásaként újfent csak Dzsudzsák príma beadása okozott veszélyt; költői a kérdés, mi lett volna velünk nélküle. Sajnos a társak elmaradtak mögötte, ezért elmaradt a gólt, pedig volt rá lehetőség bőven.
