Ahogy reméltük, a férfiak első döntőjében meg is lett az első aranyunk – no persze Liu Shaolin Sándor nem így képzelte az 1500 méter fináléját. Az utolsó körben a szivacsfalnak csapódott, de mire feltápászkodott, már ő is láthatta, hogy Liu Shaoang halad át elsőként a célvonalon.
– Ádó (Liu Shaoang) biciklizik, Sanyi pedig sétálgat – jött a hírhozó a vegyes zónában várakozó újságírókhoz, mire az egyik kolléga odaszólt az illetőnek: – Mondd már neki, hogy sétáljon erre!
De megérthettük, hogy nem jöttek. Liu Shaoang nem a Giro d’Italiára kezdett gyúrni hirtelen, a versenyzők a futamok után szobabiciklin vezetnek le, Liu Shaolinnak emészteni kellett a történteket, a program pedig gyorsan pergett. Az 500 méteres negyeddöntőkben sajnos Jászapáti Petra is a falban kötött ki. Válogatottunk női szakágában az ausztráloktól honosított Deanna Lockett vitte a legtöbbre, 500-on és 1500-on is nyolcadik lett, a váltónk pedig negyedikként zárt.
No de vissza a férfiakhoz! 500-on Liu Shaolin és Liu Shaoang is könnyedén jutott be a döntőbe, némileg mégis aggódtunk, mert a legelőnyösebb, egyes pályáról az addigi legjobb időt korcsolyázó holland De Laat startolhatott. Ám a kettesről kilőve Liu Shaolin afféle jeges Lewis Hamiltonként lerajtolta, és nem is adta ki a vezetést a kezéből. S hogy teljes legyen a diadalunk, Liu Shaoang lett a második, aki a testvéri szeretet jegyében bevallottan a hátvéd szerepét játszotta bátyja mögött. Liu Shaolinnak most már virágos jókedve volt, és azt mondta, hogy az 1500-as bukásán csak öt percig bosszankodott, utána már az 500 járt a fejében, amit a táv világkupa-éllovasaként mindenképpen szeretett volna megnyerni. Két szám után az összetettben vezetőt megillető piros sisak Liu Shaoangnál volt, aki kérdésünkre szinte pironkodva bökte ki, hogy szeretné megtartani. Ez ügyben Liu Shaolin úgy foglalt állást: az a lényeg, hogy kettőjük közül valamelyikük nyerje meg az összetettet, az mindegy, hogy melyikük.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Az 1000 méteres döntőben – ahova két klasszisunk megint simán jutott be – dèjá vu érzésünk lehetett, főleg a vége felé: most is Liu Shaolin nyert, a mögötte biztosító Liu Shaoang pedig elvitte az ezüstöt. A többieknek esélyük sem volt a más sebességi fokozatban korcsolyázó fivérek ellen, tombolt a záró napra szinte teljesen megtelt Főnix Csarnok közönsége, és az angol nyelvű műsorközlő is emelt hangon zengte a „Liu brothers” dicséretét. A 3000 méteres „szuperdöntőben” érmeket nem osztottak, csak pontokat, de a váltódöntőre spóroló mieinknek erre nem volt szükségük, mert az már biztos volt, hogy ők végeznek az első két helyen. S a ponthátrányban levő Liu Shaolin nem akarta „elorozni” az aranyat öccsétől, ő is nyert egy ezüstöt, Liu Shaoang pedig Európa-bajnok lett összetettben. Az Eb zárásaként aztán jött az ötezer méteres férfidöntő, amit négyesfogatunk (Liu Shaolin, Liu Shaoang, Cole Krueger, John-Henry Krueger) őrületes végjátékban nyert meg a pályán, ám kisvártatva nyakunkba kaptuk a hideg zuhanyt: mivel az utolsó váltásnál a kanadai főbíró szerint Liu Shaolin akadályozta az oroszokat, kizárták a csapatunkat, s így visszaminősítették negyediknek… Azért a füttykoncert után így is zengett a „Szép volt, fiúk!”
