Játékosként vagy edzőként élvezte jobban a Fed-kupát?
Mindig is csapatban gondolkoztam. Az edzősködés nagyon kemény feladat, napi 18-19 óra munka, szinte mindig úgy éreztem, hogy sosem lesz vége a napnak. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy szerettem csinálni! Megadatott a lehetőség, hogy én legyek Venus Williams, Lindsay Davenport, Szeles Mónika és Mary-Joe Fernandez edzője. Mindannyian topjátékosok voltak. El tudja képzelni, milyen lehet őket edzeni? Elsősorban hatalmas felelősség.
Visszatérve a pénzkeresetre; miért nem érdekelték a nagyobb versenyek?
A régi időkben a Grand Slam-tornák még gyerekcipőben jártak, legalábbis a női mezőnyt tekintve. Nekem fontosabb volt a pénzkereset. A mi generációnk után Martina Navratilova indult legtöbbször egyesben és párosban Grand Slam-versenyen, ő volt a mai női profi tenisz előfutára. Az én időmben a Fed-kupa sokkal fontosabb volt, mint a Grand Slam-tornák, mert a major-versenyeken nem volt elég rangos versenyző, és nem is volt ilyen komoly pénzdíj, mint amit manapság meg lehet keresni a tenisszel. Az én korosztályom amolyan átmeneti generációnak számított: ugyan már nem 14 dollárt kerestünk óránként, de még nem voltunk tisztességesen megfizetve. Jelenleg Serena Williamsnek nem okozna komoly anyagi kárt, ha egy évig kevésbé venné komolyan a pályafutását. Ezt az anyagi biztonságot Chris Evertnek és Martina Navratilovának is köszönheti, akik kiharcolták, hogy több pénzt lehessen keresni a nagy tornákon.
Melyik Grand Slam-győzelmére a legbüszkébb?




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!