Halasztott olimpia, jegelt álmok

Hosnyánszky Norbert március elején betöltötte a harminchatot, ami napjainkban már egyáltalán nem számít élemedett kornak a sport világában, gondoljunk csak az olimpiai, világ- és immár Európa-bajnok pólóssal egyidős LeBron Jamesre vagy a három évvel idősebb Zlatan Ibrahimovićra, esetleg Roger Federerre. Nevezett sztárokon, úgy tűnik, nem fog az idő, és mi sem áll tőlünk távolabb, mint hogy siettessük az egri pólós visszavonulását, ugyanakkor a harmincas évei derekán járó kétgyermekes családapa terveit nyilván árnyalta, ha nem is írta át a 2020-as tokiói olimpia 2021-re halasztása.

Még jövőre is játszani akar, ráadásul magas szinten Fotó: Mirkó István

Hosnyánszky Norbert hosszabb szünet után idén tért vissza a vízilabda-válogatottba Märcz Tamás szövetségi kapitány kifejezett kérésére, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy kiegészítse a gyűjteményét az egyetlen, még hiányzó trófeával, az Európa-bajnoki aranyéremmel, no és persze részt vegyen a tokiói olimpián. Az első cél maradéktalanul teljesült, a Duna Arénában Európa-bajnok lett a nemzeti együttes, „Hosi” is hozzátette a magáét a sikerhez. A második cél, nos, az a játékok 2021-re halasztásával legalábbis késedelmet szenvedett.

– Nem ért sokkhatásként Thomas Bach keddi bejelentése az olimpia elhalasztásáról, eleinte csak sejtettem, az utóbbi napokban pedig már biztos voltam benne, hogy közeleg a döntés, nem lehet tovább halogatni. Csak azt nem tudtam, hogy konkrétan mi lesz a tartalma, hogy idén őszre vagy jövőre tolják-e el a játékokat – mondta lapunknak az Egri Vízilabda Klub bombázója. – Nos, bejelentették, de ezzel nem lettünk sokkal okosabbak, mert további konkrétumokat csak azok után várhatunk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korifeusaitól, ha már lecsengett a koronavírus-járvány.

Hosnyánszky, aki a BVSC-ben kezdte pályafutását, majd – erre kevesen emlékeznek – 16 évesen tagja volt a Fradi 2000-es bajnokcsapatának, s később a Vasason, Szegeden, Szolnokon át az Egerig szinte az egész magyar mezőnyben megfordult, sőt két etapban Firenzében is légióskodott, abban reménykedik, hogy legkésőbb jövő nyáron megrendezik Tokióban az olimpiát.

Még jövőre is játszani akar, ráadásul magas szinten
Fotó: Mirkó István

– Annál későbbre nem halaszthatják, legalábbis én ebben bízom – részletezte. – Ehhez mi, sportolók úgy tudunk a leghatékonyabban hozzájárulni, ha otthon maradunk, mert így lábalhatunk ki leghamarabb a járványból. Én is ezt teszem, korábban azért panaszkodtunk mi, élsportolók, hogy keveset vagyunk együtt a családdal. Hát most bepótolhatjuk ezt az elmaradást. A gond az, hogy látom a két gyerekemen, akik közül a nagyobbik is még csak óvodás, hogy egyre kevésbé tudnak mit kezdeni magukkal, egyre jobban hiányzik nekik a társaság, és hát ezzel mi, felnőttek is így vagyunk. Sajnos, a bezártság lemondásokkal jár. Igyekszem minél többet játszani a gyerekeimmel. Edzésre nincs lehetőség, legfeljebb egyénileg, de hát víz nélkül egy pólós olyan, mint a partra vetett hal.

Kikerülhetetlen a kérdés: jövőre, 37 évesen nekivág-e a pólós élete negyedik olimpiájának, lesz-e ehhez lelkiereje?

– Hát, ezt majd meglátjuk. Minden attól függ, hogy milyen állapotban leszek, és hogy a 2021-es formám elég lesz-e az olimpiai csapattagsághoz. Jövőre mindenképpen szeretnék még vízilabdázni, ráadásul magas szinten, nem levezetésképpen, de hogy az Eger csapatában, az még nem biztos. Ez még képlékeny. Úgy tervezem, az ob I-ben fogok játszani, de azt hiszem, amíg nem kezdődik újra a sportélet, amíg itthon rostokolunk, addig nincs értelme rózsaszínű álmokat szövögetni.

Persze – ellentétben megannyi sorstársával – „Hosi” szerencsés helyzetben van. Ha holnap szögre akasztaná az úszónadrágját, az ő pályafutása már akkor sem maradna torzó.