A „Pólósok pólósa” zsűrijének névsora vetekszik a díjazottakéval

Hiteles szakmai grémiumot nem volt nehéz találni a Pólósok pólósa szavazás lebonyolítására, mert a magyar vízilabda­sport hemzseg a szaktekintélyektől. Nem titkoljuk, többen szabadkozva hárították el a felkérést a feladat lehetetlenségére hivatkozva, óhajukat elfogadtuk. Az alábbiak­ban bemutatjuk a voksolókat.

A voksolók között ott van az olimpiai bajnok Märcz Tamás, a jelenlegi szövetségi kapitány is Fotó: Mirkó István

Bodnár András, Csapó Gábor, Cseh Sándor, Horkai György, Kárpáti György, Kásás Zoltán, Kemény Dénes, Kenéz György, Konrád II Sándor, Märcz Tamás, Varga I Zsolt. Veretes névsor – szigorúan ábécérendben –, kevés sportágunk lenne képes ilyen szakmai zsűrit kiállítani, ha el akarnák dönteni, ki volt közöttük a valaha élt legnagyobb. Játékosként kilenc, edzőként három olimpiai bajnoki cím tekint le ránk.

Ők tizenegyen voltak azok, akik elvállalták a kényes – és néhány kollégájuk által, nem is alaptalanul, lehetetlennek érzett – feladatot, hogy szavazatukkal eldöntsék, ki volt minden idők legjobb magyar vízilabdázója. (Aki alighanem a világ legjobbja is egyben.) Egyesek köszönettel elhárították a felkérést, ők szinte egytől egyig azzal érveltek, képtelenek egy tízes listába szuszakolni azt a huszonöt-harminc nevet, amit összeírtak maguknak. Annyira fájna kihagyni ­X.-et vagy Y.-t, hogy inkább neki sem veselkednek.

Hiszen itt még csak nem is az almát kellett összehasonlítani a körtével, hanem – ahogy Molnár Endre, minden idők legnagyszerűbb kapusa fogalmazott – az almát a lopótökkel. Mert ki az, aki felelőssége tudatában meg tudja mondani, hogy Németh „Jamesz” ­volt-e a jobb pólós vagy Varga „Dumi”? Miközben a sportágnak az a változata, amit az 1932-es és 1936-os olimpia hőse művelt, köszönőviszonyban sincs napjaink atompólójával.

Volt olyan ­olimpiai bajnok – a Brazíliában dolgozó Sudár Attila –, aki egyenesen szakmaiatlannak tartotta egyéneket kiemelni egy csapatsportágból, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy ne lenne igaza. Mások az óhatatlanul bekövetkező sértődések ­miatt nem akartak részt venni egy ilyen játékban. Még azután is többen visszakoztak, hogy garantáltuk: nem hozzuk nyilvánosságra az egyéni tízes listákat, csak az összesített végeredményt. Szívük joga, nem neheztelünk rájuk.

A voksolók között ott van az olimpiai bajnok Märcz Tamás, a jelenlegi szövetségi kapitány is
Fotó: Mirkó István

Nos, nézzük a szakmai zsűrit! Miközben pontosan tudjuk, hogy egyikük sem szorul bemutatásra, a fiatalabb olvasók miatt talán nem fölösleges a névsorolvasás.

Bodnár András: Tokió bajnokának mindhárom olimpiai medáliából van egy-egy. Kivételesen hosszú pályafutásába belefért az 1960-as római olimpiai bronz és az 1975-ös cali vb-ezüst.

Csapó Gábor: a panel egyik legszínesebb és legfifikásabb egyénisége, ­Montreal emberhegyméretű aranyérmese. Mindent megnyert, ami megnyerhető, mégis talán arra a legbüszkébb, hogy már jóval túl a harmincon a földkerekség akkori legerősebb bajnokságában, az olaszban gólkirály tudott lenni.

Cseh Sándor: mondhatni, edzőnek született, a Szolnokot biztos kézzel kormányozta 2015 és 2017 között három bajnoki diadalra, s az utóbbi évben a BL-serleget is megszerezte csapatával.

Horkai György: valószínűleg minden idők legfélelmetesebb bal kezének tulajdonosa, bár Benedek Tibor, Kiss Gergely és Gyarmati Dezső is esélyes lehet erre a titulusra. Montreal bajnoka szövetségi kapitányként is nagyot alkotott, büszke lehet arra, hogy egy félkész olimpiai bajnokcsapatot adott át a küldetést Sydney-ben beteljesítő utódjának, Keménynek.

Kárpáti György: játékosként háromszoros olimpiai bajnok, az ötvenes évek aranygenerációjának utolsó élő, 85 éves tagja. Amikor felhívtam, olyan erőtlen hangon szólt bele a telefonba, hogy megjegyeztem, másnap visszahívom, addig nyugodtan gondolkozzon a rangsoron. „Nem kell – szakított félbe hirtelen erőteljessé váló tónusban –, máris mondom!” És már mondta is…

Kásás Zoltán: játékosként olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok, edzőként az Óbecse és az Olimpiakosz csapatával Bajnokok Ligáját nyert, Kásás Tamás édesapjaként a sportág óriá­sát nevelte fel.

Kemény Dénes: a sportág Sir Alex Fergusonja. Nem véletlenül hasonlítjuk a legendás Manchester United-menedzserhez a magyar álomcsapatot 2000 és 2008 között három olimpiai bajnoki címre vezető szövetségi kapitányt, későbbi elnököt, ugyanis jó barátságban van a skót futballmágussal.

Kenéz György: szintén montreali bajnok, emellett Eb-t és a Vasassal két BEK-et, továbbá kilenc magyar bajnoki címet nyert. Az 1976-os aranycsapat benjáminja.

Konrád II Sándor: úgy gondoltuk, egy Konrádnak mindenképpen helye van a grémiumban, sajnos a négy fivér közül a két olimpiai bajnok, János és Ferenc már nincs az élők sorában, a legfiatalabb, Ede pedig nem vitte sokra a medencék világában. Az 1962-es lipcsei Eb, valamint a Porto Alegre-i és a budapesti Universiade aranyérmese.

Märcz Tamás: olimpiai és Európa-bajnok, továbbá tucatnyi évet lehúzott az olasz bajnokságban. Négy éve szövetségi kapitány, eddig van egy vb-ezüstje és egy Eb-aranya.

Varga I Zsolt: ha már többek bal kezét magasztaltuk, Sydney bajnokáé sem utolsó. Bár sokan tamáskodtak, amikor megkapta a Fradit, az eltelt időben fényesen bizonyította, cseppet sem nagy rá a kabát. Az elmúlt idényben minden létező címet begyűjtött a csapattal, köztük a Bajnokok Ligája serlegét.

Hiteles, a szavazás végeredményét is hitelesítő névsor, egyben a sportágban fellelhető szürkeállomány ékes bizonyítéka. A következő napokra már nem marad más, mint a legizgalmasabb rész, az eredményhirdetés. A 4–10. helyezettek névsorát a csütörtöki, a dobogósokét a pénteki számunkban közöljük.