Egy évvel később, a bécsi Európa-bajnokság valóságos diadalmenet volt. A Jugoszlávia elleni döntetlent kivéve valamennyi mérkőzését megnyerte az együttes, így lett kontinensbajnok, s az összetétel is csak egyetlen helyen változott a korábbihoz képest. Horkai György, a BVSC szupergyors pólósa került be a keretbe, akit hosszú esztendőkön át ki sem lehetett robbantani onnan.
A csodacsapat az Európa- és a világbajnokságot követően nagyon vágyott arra, hogy tizenkét év után újra olimpiai arannyal is büszkélkedhessen. Igaz, az együtt eltöltött három esztendő nyomot hagyott játékosban, kapitányban egyaránt. Görgényi István egy riportban úgy fogalmazott: ahogy közeledtek az ötkarikás játékok, egyre nehezebben tudta követni Gyarmati gondolatmenetét. Előfordult, hogy este még úgy váltak el, hogy fix embere a csapatnak, de reggelre már másként gondolta a szakvezető.
Gyarmati pedig egy régi interjúban arról panaszkodott, akkoriban több játékosa egy életre megorrolt rá, mert kihagyta őket. Hiába volt a tizenkettedik vagy a tizenharmadik szinte ugyanolyan jó, nem vihetett mindenkit Montrealba. Így maradt itthon a korábbiak közül Bodnár, Görgényi, Kásás és Magas is. A helyükre Gerendás, Sudár és Kenéz került. Gyarmati megint jól választott, amit a következő évek bizonyítottak, különösen Sudár és Gerendás esetében. De szükség volt a kapitány rafinériájára is. Meghívta Budapestre edzőtáborozni az akkor nagyon jó képességű román válogatottat az olimpia előtt. Sokan nem értették, egy potenciális ellenlábast miért kell „felhozni” a mieink nyakára egy világtorna előtt, de megint Gyarmatinak lett igaza.
Az olimpián az egymás elleni mérkőzésen tényleg nehezen, csak 9-8-ra győztünk, de az általunk „felkészített” román válogatott a csoportkörben kiejtette a nagy mumus Szovjetuniót, amellyel így nem volt gondunk a továbbiakban. Legnagyobb ellenfelünknek az olaszok ígérkeztek. Vezettek is ellenünk a harmadik negyed végéig. Roppant módon vigyáztak arra, hogy Szívós és Csapó még véletlenül se tudjon kapura lőni, ezért az utolsó szünetben Gyarmati félrehívta Faragót, aki később így mesélte el nekem kettejük beszélgetését: „Tonó! Látod, hogy sem Pisti, sem Dudi nem tud lőni, olyan szorosan őrzik őket. Ezért maradj egy kicsit hátrább, és ha megkapod a labdát a kaputól hat méterre, gondolkodás nélkül tüzelj. Ha netán tíz méterre vagy, akkor se habozz! Faragó visszakérdezett. És ha nem lövöm be? Akkor engem otthon karóba húznak, de neked semmi bajod nem lesz, elmész állatorvosnak”.
A lényeg, hogy 6-5-re legyőztük az olaszokat Faragó négy góljával! Ja és olimpiai bajnokok lettünk!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!