Székely Bulcsú a Facebookon búcsúzott el Benedek Tibortól

A korábbi csapattárs, a 2000-es és a 2004-es olimpiai bajnok csapat tagja, Székely Bulcsú saját közösségi oldalán búcsúzott el Benedek Tibortól.

Budapest, 2017. augusztus 13. A gyõztes Millennium vezetõedzõje, Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, korábbi szövetségi kapitány (b) és Székely Bulcsú a medencében a masters korosztályú vizes világbajnokság férfi vízilabdatornáján a 40+-os korcsoport döntõjében játszott Millennium - Szentpétervár mérkõzés végén a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában 2017. augusztus 13-án. Az olimpiai bajnokok alkotta magyar férfi vízilabdacsapat 16-3-ra gyõzött. MTI Fotó: Czagány Balázs Fotó: Czagány Balázs

Az egykori csapattárs írását változtatás nélkül közöljük.

„Drága Tibi! Keresem a szavakat, de nem jönnek! Talán nem is kellenek szavak! Ömlenek rám az emlékek... Tudod Tibi, már akkor példakép voltál, amikor még rajtad kívül talán kevesen gondolták... amikor megérkeztem gyerekfejjel a KSI-be, már akkor hihetetlen volt az az alázat, céltudatosság és szorgalom, ami benned volt! Ezt az oldaladat ma már az egész világ ismeri.... ugye emlékszel... néhány éve bejöttél hozzám az irodába, nem szokványos helyen találkoztunk az uszodában, de valami, akkor fontosnak tűnő dologról beszéltünk... igen, persze hogy vízilabdáról... amikor indultál tovább a dolgodra, a beszélgetés után, körbenéztél a falakra kitett képeket vizsgálva, nem volt számodra sem meglepő, szinte mindegyiken rajta vagy... emlékszel?... Megmutattam a kedvenc képemet a falon, a sydney-i döntő utolsó magyar góljának pillanatában készült a kispadról... (Kemény) Dénes, (Fodor) Rajmi, (Steinmetz) Barna, (Molnár) Papesz és (Kósz) Zoli ugranak egyszerre a magasba, csak egy valaki maradt ülve, hátradőlve, angyali mosollyal az arcán... igen, TE! Megkérdezted, miért ez a kedvenc képed, miért pont az, amin nem vagy rajta, Csucsu?

A válasz egyszerű, mondtam... mert ott, abban a pillanatban, amikor mindenkinek végérvényesen kiderült, elértük azt a varázslatos célt, amiért azóta dolgoztunk, amióta először lementünk az uszodába. Rajtad egy dolog látszott: minden akadály, nehézség ellenére, munkával és szorgalommal elérted az álmodat... Jöhet szembe a világ, mit sem ér... nem őrjöngve, a világnak kiáltva ünnepeltél, „csak” tudtad, megcsináltad, tanulva az út során eléd kerülő leckékből!

Magadnak bizonyítottál, de értünk küzdöttél... Hatalmas űr tátong most utánad! Ahogy (Szívós) Pista bácsi távozásakor is mondtam, a világ, az uszoda soha többet nem lesz olyan, mint volt... a Margitsziget, a poénok, melyeken úgy tudtál... olyan őszintén tudtál nevetni, mint senki más...

Megtisztelve érzem magam, hogy ismerhettelek, hogy járhattam azon az úton, amit mutattál nekünk! Legyen Neked könnyű a föld, Drága Barátom!!!”