Milák Kristóf igazán méltóképpen ünnepelte földönkívüli 200 pillangós világrekordjának (1:50,73 perc) egyéves évfordulóját: olyan idővel nyerte a nyitónapi száz pillangót, amivel dobogóra állhatott volna a tavalyi világbajnokságon (ott 51,26 sikerült, most 51,14-et jött – Dél-Koreában Chad le Clos lett a harmadik 51,16-tal). Mindezt úgy, hogy már túl volt a 200 méter gyors ezüstérmén, ahol szintén elég jól mozgott, továbbá, saját bevallása szerint, tele volt hibával az úszása, és még csak nem is készült a szokott módon erre a viadalra.
Fotó: MÚSZ / Derencsényi István
Egyébként az est első hat számából a hölgyek nyitó 200 gyorsát sikerült megnyernünk Kapás Boglárka révén, aki remek hajrával, végül 12 századdal nyert – majd az osztrákok és a lengyelek villogtak, hogy aztán az utolsó öt egyéni számban taroljanak a magyarok. Késely Ajna nagy fölénnyel húzta be az 1500 méter gyorsot, majd következett a már említett 100 pillangó Milák villanásával, rögtön utána pedig Szilágyi Liliána brillírozott a hölgyeknél 100 méter pillangón.
A két négyszáz vegyesen Verrasztó Dávid és Hosszú Katinka nyert, s két ifjú, Kós Hubert és Nyirádi Réka végzett a második helyen. A 17 éves Kós Hubert olyan idővel zárt másodikként (4:15.77), amely olimpia A szintet jelentene. Azonban ez a viadal nem akkreditált a vizes sportokat tömörítő nemzetközi szövetségnél (FINA), ezért nem is számít olimpiai kvalifikációs eseménynek.
Hosszú Katinka: Februárban úgy úsztam 4:37-et, hogy egy 1500 gyors után görcsölt a lábam – körülbelül ez a különbség az akkori és a mostani önmagam között. Nagyon nem könnyű most, én ugye mindig is úgy léteztem, hogy ki volt számolva minden, versenyek, közte edzések, most pedig ez az első verseny nagyon hosszú idő után, és ki tudja, mikor lesz a következő. Ha arra gondolok, hogy valamikor most lett volna a négyszáz vegyes Tokióban, akkor azért nem könnyű.
Milák Kristóf: A 200 gyorson még próbáltam megtalálni magam, izgultam és hibákat is követtem el, 100 pillangón viszont olyan időeredményt úsztam, amilyet szerettem volna. Nem volt könnyű ráhangolódni arra, hogy verseny van, de valahogy sikerült, mert azért ez mindig motivál. Ha ennek vége, következhet egy kis pihi, szeptembertől pedig magamtól is beleállok, ahogy kell, mert tudom, hogy onnantól nem fér bele több tinglitangli.
