Óriási meccs volt, pedig valójában nem is volt tétje, ám így is láthatták a nézők – mármint a tévében – az évszázad gólpasszát. A Milwaukee Bucks már mindenképpen az NBA Keleti főcsoportjának győztese, az egész liga legjobb mérlegét, ezzel a végig tartó pályaelőnyt is biztosította magának (bár ha a rájátszás is marad Disneylandben, nézők nélkül, akkor ez értelmét veszti), a Dallas Mavericks pedig hetediknél sem jobb, sem rosszabb nem lehet Nyugaton, így a Los Angeles Clippersszel mérkőzik meg a playoff első körében.
Mégis hatalmas presztízsmeccs kerekedett az összecsapásból, amely hosszabbításba torkollott; ebből már csak 68 másodperc volt hátra, amikor Luka Doncic, a Mavericks 21 éves szlovén zsenije hozta fel a labdát, csapata 130-128-as vezetésénél. Vele szemben az aktuális MVP, a 2019–2020-as bajnokságban is a legértékesebb játékosnak járó cím toronymagas esélyese, ennek tetejébe az idény legjobb védőjátékosának járó trófea favoritja, a 211 centis, 230 centis fesztávolságú, félelmetesen hosszú karokkal megáldott nigériai–görög Jannisz Antetokounmpo, aki emellett még a liga alighanem legatlétikusabb kosarasa. A Görög Szörny, mint a vércse, úgy figyelte a nála tíz centivel alacsonyabb szlován srác minden mozdulatát, készen arra, hogy bármelyik pillanatban lecsapjon.
De már nem volt ideje erre. Luka a bal kezével vezette a labdát, a gyengébbikkel, hiszen jobbkezes, ám hirtelen átpattintotta a saját lába között, a pick-and-rollból hajszálpontos időzítéssel érkező Maxi Kleber kezébe, és a német ugyanazzal a mozdulattal, ahogy átvette, be is zsákolta. Plusz a fault, a büntetőt is bedobta, 133-128, eldőlt a meccs. A vége 136-132, és mindenki Doncic tizenkilencedik, utolsó gólpasszáról beszél. (A szlovén srác 36 ponttal, 19 gólpasszal – ami karriercsúcs –, 14 lepattanóval és mindössze két eladott labdával zárta élete meccsét.) De előbb nézzük meg az ominózus gólpasszt:
– Az a helyzet, hogy még fizetnék is azért, hogy lássam Lukát estéről estére, pedig nem sok ilyen játékos van a világon. Szerencsére még nekem fizetnek ezért – mondta Rick Carlisle, a Mavericks edzője. – Még azt sem mondhatom, hogy napról napra fejlődik, mert nem lenne igaz; inkább óráról órára.
