– Szerintem igen – felelte Nagy Ádám arra a kérdésre, hogy egy éve jó döntést hozott-e, amikor Olaszországból, a Bolognától a Bristolhoz igazolt. Majd így folytatta a Nemzeti Sportnak adott interjúban : – Bolognában úgy alakult az életem, hogy gyakorlatilag elkerülhetetlenné vált a klubcsere, de egy ilyen változás sohasem könnyű. Három év és ötvenegy Serie A-bajnoki mérkőzés után az ember egy bajnokságban, egy klubban, egy közösségben elér egy szintre, kiharcolja a helyét, és ha nem te vagy Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo, akkor az egészet kezdheti újra, ha csapatot kell cserélnie. Arról nem beszélve, hogy ennyi idő alatt kialakul az ember életritmusa, megtanulja, mit várnak el egy külföldi labdarúgótól – azzal pedig aligha mondok újdonságot, hogy Anglia és Olaszország között meglehetősen nagy a különbség.
Elhamarkodta a visszatérést a sérülés után
Fotó: Bristol City FC
A Bristolban eltöltött egy évre így nézett vissza Nagy Ádám:
– Úgy gondolom, a Bristol Cityben jól indult a történet, azt szokták mondani, hogy egy sérülés sohasem jön jókor, ez az esetemben hatványozottan igaz. Nagyjából augusztus elejétől novemberig nem léphettem pályára, és jó lecke volt az elsietett visszatérés. De hát a szívemre hallgattam, válogatott mérkőzésről volt szó, de azt hiszem, egy életre megtanultam, hogy ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülök – hadd tegyem hozzá gyorsan, hogy soha ne kerüljek hasonló helyzetbe –, nem szabad pályára lépni akkor, ha érzem, még nem tökéletes a lábam, még nem múlt el teljesen a sérülés. Amikor félbeszakadt a bajnokság, még a feljutásért vívott rájátszást jelentő pozícióban voltunk, de aztán lejjebb csúsztunk – többek között azért, mert rendkívül kiszámíthatatlan a Championship, és ez is válasz a korábbi kérdésére: nem bántam meg, hogy idejöttem.
Felkészült a karanténra
Nagy Ádám egyelőre itthon tölti a szabadságát, s tisztában van vele, hogy a visszatérése Angliába váratlan nehézségekkel is járhat.
– Folyamatosan nézem a híreket. A klub illetékeseivel már beszélgettünk róla, hogy fel kell készülnünk arra is, hogy a brit kormány esetleg olyan döntést hoz, hogy karanténba kell vonulnia mindenkinek, aki külföldről érkezik a szigetországba. Ha ez így lesz, minél előbb el kell indulnom, tulajdonképpen minden pillanatban indulásra készen kell állnom. Ugyanilyen bizonytalanság van a válogatott mérkőzései körül, de nekem nagy boldogság volt azt olvasni, hogy – a tervek szerint – szeptemberben, októberben és novemberben is találkozunk a kerettagokkal. Alig várom, hogy összejöjjön.
