Lewis Hamilton a Török Nagydíj előtt – amikor még „csak” hatszoros világbajnok volt – azt nyilatkozta, hogy a címek igazán csak a külső szemlélők számára jelentenek sokat, ha valaki részese a sportágnak, akkor az másképpen éli meg az elért sikereket. Hozzátette: természetesen büszke lenne, ha sikerülne elérnie Michael Schumacher szintjére, de fontosabb számára az üzenet, amit közvetíteni tud a jövő generációi felé, miszerint nincs lehetetlen, és merjen minden fiatal nagyot álmodni, ahogyan azt ő is tette gyermekként. De hogy valójában mennyit is jelentett a brit pilótának Schumacher rekordjának beállítása, az akkor derült ki, amikor Isztambulban leintették a versenyt, és eltörött nála a mécses, majd a teljes levezetőkört sírva tette meg. Ez ritka alkalom, hiszen eddig Hamilton kínosan ügyelt arra, hogy a szurkolók előtt ne érzékenyüljön el.
– Végiggondoltam az egész karrieremet, eszembe jutott, amikor megnyertük az első brit bajnoki címünket, és a hazaúton édesapámmal a We are the championst énekeltük, miközben arról álmodtunk, hogy a Formula–1-be kerülhetek. Most, ahogy átmentem a célvonalon, elöntöttek az érzelmek és elsírtam magam. Nem akartam levenni a sisakot, hogy az emberek ne lássák a könnyeimet, hiszen korábban láttam más pilótákat sírni, és akkor elhatároztam, hogy velem ilyen nem fog megtörténni. Ez viszont most sok volt – foglalta össze a hétszeres világbajnok.
Fotó: EPA/TOLGA BOZOGLU
Sebastian Vettel volt az, aki megtörte a meghitt pillanatokat, és odament gratulálni a még az autójában pityergő Hamiltonnak.
– Elmondtam neki, hogy ez nagyon különleges helyzet a számunkra, mert tanúi lehettünk annak, hogy történelmet írt. Egyértelmű, hogy ő korszakunk legjobbja – záporoztak a dicséretek a négyszeres bajnok szájából. Ezt a német tényleg így is gondolta, további szavaival nyomatékosította:
– Hogyan tudnánk Fangiót vagy Stirling Mosst a mi generációnkhoz hasonlítani? Lehet, hogy haszontalanok lennénk, mert reszketnénk az ő autóikban, ahogy talán ők is a mieinkben, mert azok túl gyorsak nekik. Ki tudja? Ez mindegy is, szerintem minden korszaknak megvannak a maga legjobbjai, a mienké Lewis.
