A folytatásban Laslonak „járt a gratuláció”, a román játékos körülbelül egy méterről sem tudott gólt dobni a remek formában védő Bíró Blankának, pedig hárommal is elmehettek volna a románok. Háfra labdát szerzett, talán először tette ezt ilyen agresszíven ezen a Eb-n, majd behajított egy nagy bombát. De mégsem sikerült a zárkózás, egyrészt Neagu hozta azt, amit tud, a klasszikus átlövőjátékot: felugrott, belőtte. Másrészt pedig tovább is lifegett a magyar védekezés, és a tanácstalan, olykor lassan szőtt támadásainktól pedig nem tojták össze magukat az egyébként szintén felejthető színvonalon kézilabdázó románok. Változott a forgatókönyv: nem mi zuhantunk meg, hanem ők, kilenc perc alatt egyetlen gólra voltak képesek. Lakatos – az eddigi produkciójához képest – bátran játszott, és gólt is szerzett. 17 gólnál sikerült utolérni a románokat, sőt Helembai a teljesen indiszponált román védelem asszisztálása mellett visszavette a vezetést, és Schatzl bevágott még egyet a szélről. 12-10 után megint kettővel mentünk. És nem lett három, Tomori sajnos ziccert rontott. Nem lett három, lett helyette egál, 20-20. Pedig az erejével teljesen elkészülő Neagut ekkor pihentette a román kapitány. S mikor visszatért a román megasztár, Szikora Melinda kivédte a hetesét. Megint az volt a felállás, mint az első félidőben: nem kellett volna olyan sok, sőt kifejezetten kevés is elég lett volna a győzelemhez.