– Egyelőre fel sem tudom fogni, hogy kétszeres Európa-bajnok vagyok – vallotta be a döntők után a Magyar Tornaszövetség hírlevelében Kovács Zsófia. – A nap során egyáltalán nem stresszeltem, de alig reggeliztem, és nem is ebédeltem, csak egy kis narancslevet ittam. Amikor ugrásban megláttam a pontszámomat, reménykedtem, hogy ez akár aranyat is érhet. Egyedül az ukrán lánytól tartottam, és mikor kiderült, hogy megvan az arany, teljes eksztázisba kerültem. Futottam az eredményhirdetésre, utána a melegítőterembe felvenni a tenyérvédőt, aztán felálltam a szólításhoz a bírók elé, utána vissza a melegítőterembe, ott néztem a kivetítőn a felemáskorlát-finálét. Zója gyakorlata után még bejött hozzám az edzőm, Trenka János, és csináltunk pár fogást. Utolsónak szólítottak, és rögtön az elején hibáztam. Itt megijedtem, de összekaptam magam, beleadtam az utolsó erőm is, koncentráltam, ahogy csak bírtam. Bíztam benne, hogy elég magas az anyagerőm, és szerencsére ez a hiba most belefért. Tudom, hogy a helyén kell kezelni ezt a csonka Eb-t, de akkor is nagyon boldog vagyok! Ez a két arany hatalmas lendületet ad nekem további munkához a tavaszi Eb-re és az olimpiára is. Az pedig, hogy sporttörténelmet írtam, még felfoghatatlan számomra – fogalmazott versenyzőnk, az első magyar tornásznő, aki kétszeres Európa-bajnoknak mondhatja magát.
– Hihetetlen és fantasztikus érzés, egyelőre fel sem tudom fogni, hogy Eb-ezüstérmes vagyok – kezdte nagyon hasonlóan Székely Zója. – Jól kipihentem magam mára a többnapos verseny ellenére is. El tudtam vonatkoztatni az Eb jelentőségétől, nem figyeltem a tétre. Csakis arra koncentráltam, hogy ha eddig nem rontottam a korlátgyakorlatokban, akkor most sem szabad. Az a trükköm, hogy ilyenkor csupa pozitív gondolattal árasztom el az agyam. Nyugodt voltam, és sikerült egy szép gyakorlatot bemutatnom. A melegítőteremben néztem a kivetítőn a többieket, és Zsófi előtt már összeszedtem a gálamelegítőm, mert tudtam, dobogós vagyok. Nagyon büszke vagyok arra, hogy egymás mellett álltunk a dobogón!
