Djokovics idegesen kezdte a mérkőzést. Rögtön az első játékban kétszer is kettős hibát vétett, s ezenfelül is akadtak váratlanul gyenge ütései. Berrettini azonban nála is idegesebb volt. Nem csupán azért, mert a szerb gyenge játékkal is hozta az első game-et, az olasz játékos testbeszéde is arról árulkodott, nehezen barátkozik meg a tudattal, hogy wimbledoni döntőt játszhat.
Aztán kisebb nehézségek árán Berrettini is megnyerte a maga adogatását, Djokovics viszont nehezen melegedett be, a második adogatójátékánál is adott esélyt az ellenfelének 0-30-as kezdéssel. A VIP-páholyban az édesapja és az edzője, a korábbi horvát wimbledoni bajnok (2001) Goran Ivanisevic értetlenül nézett össze. Mintha ez lett volna a jel, Djokovics összekapta magát, s egy csapásra feljavult a játéka.
Bánhatja Berrettini, hogy nem élt a szerb kezdeti bizonytalanságával. Djokovics ugyanis brékelt, elhúzott 3:1-re, majd ment tovább 5:2-ig, s fogadóként szettlabdája volt. Akkor azonban váratlanul megtorpant, Berrettini nem csupán szépített, visszabrékelt, egyenlített, sőt 6:6 után 7-4-re megnyerte a rövidítést és vele a játszmát.
„Matteo, Matteo!” – zúgta folyamatosan a publikum. A váratlan fordulat hátterében az is állhatott, hogy a közönség túlnyomó többsége Berrettininek drukkolt, ami láthatóan sokkolta Djokovicsot. Ám ő attól a világ mentálisan legerősebb játékosa, a világelső, hogy ezt a helyzetet is képes legyen kezelni. A második játszmában két brékkel elhúzott 4:0-ra, s noha az olasz egyet visszavett, 6:4-gyel egyenlített. Majd a harmadik játszmában 1:1-nél ismét elvette az olasz kihívó szervajátékát, s ezzel végiggyalogolt (6:4), azaz a szetteket tekintve már ő vezetett 2-1-re.
A negyedik szettben 3:3-ig fej-fej mellett haladt a két játékos, akkor Djokovics brékelt, s már 5-3-nál fogadóként három meccslabdája volt. A harmadikat megcsinálta, győzött, s történelmi tettet hajtott végre.

Fotó: EPA/NEIL HALL
Novak Djokovics ugyanis huszadszor győzött Grand Slam-torna fináléjában, ezzel az örökrangsor élén befogta Roger Federert és Rafael Nadalt. Federer 39, Nadal 35, Djokovics pedig 34 éves. Az idő nem csak azért dolgozik neki, mert fiatalabb a két riválisánál, hanem mert a nagyobb sérülések, amelyekkel a másik kettő folyamatosan küszködik, őt elkerülték.