Olaszország három éve átélte a szégyent: ki sem jutott az oroszországi világbajnokságra, hasonló esetre 1958 óta nem találunk példát. Az ország futballjának a tekintélye romokban hevert, egyedül a Juventus sikerei szépítettek a képen, legalábbis kívülről nagyon is így látszott. A válogatott élére a kudarcot követően, 2018 májusában nevezték ki Roberto Mancinit, aki szinte észrevétlenül, nagy világsztárok híján remek csapat építésébe kezdett, amely most újra teljes joggal tör a csúcsra, amely felé a ma esti, spanyolok elleni Európa-bajnoki elődöntő az egyik legfontosabb állomás, ezen túljutva lépne az újabb Eb-aranyérem küszöbére.
Teljes joggal, és ezt nem csupán a statisztikák alapján jelenthetjük ki, bár azok is tiszteletet parancsolnak. Roberto Mancini irányításával a csapat 2018 szeptembere óta veretlen, ez az időszak harminckét találkozót ölel fel, amelyből huszonhatot megnyert. Az olasz futballban ez csúcs, a válogatott az osztrákok elleni 2-1-es sikerrel vett csoportmérkőzésen adta át a múltnak a Vittorio Pozzo által vezetett együttes háború előtt felállított, harmincmeccses rekordját. Ezek azonban csak számok, ennél sokkal fontosabb az, hogy az olaszok a róluk alkotott közhelyes képpel szemben határozott támadó felfogásban futballoznak, azaz az előbb említett rekordot nem kibekkelték, hanem tényleg kiharcolták. Insigne tudatosan csinál helyet a bal oldalon a felfutó védőnek, Chiesa a pálya másik felén széthúzza az ellenfelek védelmi vonalát, tehát Roberto Mancini taktikája merőben eltér az elődeiétől.

Fotó: Ali Balikci/Anadolu Agency/AFP
– Talán a legnehezebb meccsünk előtt állunk – jósolt az elődöntő előtt az olasz szövetségi kapitány. – A spanyol válogatott alapvetően különbözik a belgától, egészen más típusú játékot igényel az ellene zajló mérkőzés rengeteg buktatóval. Spanyolország az utóbbi másfél évtizedben remek eredményeket ért el, és az ereje nem csökkent azzal, hogy rengeteg fiatal játékosa van, mert ők roppant tehetségesek, és már jó futballra képesek egy remek edző irányításával.
A sok fiatal ellenére a középpontban a spanyoloktól egy veterán áll. Ő Sergio Busquets, aki tagja volt a 2010-ben világ-, két évvel később pedig Európa-bajnokságot nyert válogatottnak, és még ma is a csapat kulcsemberének számít. Az olaszokat ez különösen azért érdekli, mert az ő csapatuk egyik legfontosabb láncszeme a brazil születésű Jorginho, aki ugyanazt a szerepkört tölti be náluk, mint a spanyoloknál Busquets. A 29 esztendős középpályás már kiérdemelte a csapattársaitól A professzor becenevet, mert folyamatosan utasítja őket, és ahogy Manuel Locatelli fogalmazott, ezzel is segíti a többieket megnyerni a meccseket. A két ország sajtója szerint döntő lehet, hogy kettőjük közül ki teljesít jobban.