Felsorolni is sok, a magyar női vízilabda-válogatott hány fontos tétmérkőzést vesztett el a spanyollal szemben az elmúlt szűk évtizedben. A londoni olimpián mindjárt kettőt, egyet a csoportkörben, egyet az elődöntőben. Aztán szintén négy között a 2013-as világbajnokságon, a 2014-es budapesti Európa-bajnokságon, a 2019-es vb-n, a 2020-as ismét hazai rendezésű Eb-n is kikaptunk a spanyoloktól, ahogy a 2018-as kontinensviadal bronzmeccsén is. Többnyire szoros meccsen, egy góllal. Ezt az összképet még csak nem is árnyalja, hogy idén két barátságos meccsen (a világliga is annak tekinthető) megvertük őket.
Ideje volt megtörni a spanyol átkot!
Ideje lett volna... Nagyon rosszul kezdődött a mérkőzés, a spanyolok elhúztak 3-0-ra. Szilágyi a 12. percben dobta az első gólunkat, amire megint két spanyol találat következett, 5-1, oda. Illés a félidő előtt ugyan szépített (2-5), de a folytatás nagyon nehéznek ígérkezett. Szilágyi újabb góljaival felzárkóztunk 5-3-ra és 6-4-re, aztán újra az ellenfél percei következtek. 8-4-nél ismét visszaállt a négygólos differencia, sőt lehetett volna belőle öt is, ha a spanyolok értékesítik a kettős fórt.
Fotó: Mirkó István
Mint oly sokszor az elmúlt években, a spanyolok kiváló kapusa, Laura Ester ezúttal is megbabonázta a mieinket. Négy és fél perccel a vége előtt Vályi Vanda góljával még egyszer felcsillant a remény (6-8), sőt feljöhettünk volna egy gólra, de Szücs ziccerben a lécet trafálta telibe.
Ezután már nem esett több találat, 8-6 maradt a végeredmény. Csakúgy, mint Pekingben, Londonban és Rióban, ismét kikaptak női pólósaink a legjobb négy között. Az előző három olimpián aztán még az éremről is lemaradtak. Legalább ezt a rossz szériát meg kellene törni. Szombaton Oroszország lesz az ellenfél, a két csapat a csoportkörben 10-10-es döntetlent játszott egymással. Az akkori teljesítményt tehát csak egy góllal kellene felülmúlni. Nem lehetetlen küldetés.
OLIMPIA
