– Az első félidőben fél óra után azt hihettük, hogy eldőlt a mérkőzés. S még ezután jött Botka helyzete, aminél akár újabb büntetőt is kaphattunk volna. Aztán elfelejtettük, mi is történt az Anglia elleni mérkőzésen, amikor szintén a második félidőben fordultak rosszra a dolgok – vágott bele az értékelésbe. – Nem tudom, miért így alakult a meccs. Háromnapos felkészülésbe nem fér bele, hogy a hazaadást gyakoroljuk, a kapu előtt pedig többször az esztétikailag szebb megoldást kerestük a racionálissal szemben, ami helytelen. Sajnálom, hogy az utolsó tíz percben még izgulnunk kellett, nehogy Andorra egyenlítsen. Ez elfogadhatatlan. Nem volt olyan rég, csupán négy éve, amikor Andorrában kikaptunk. Ha nem nyújtjuk a maximumot, akkor nem nyerünk Andorra ellen sem.
Aztán felidézte, mit is gondolt a sorsolás pillanatában az I csoport erőviszonyairól, s hogy mi változott azóta.
– Akkor ugyan Anglia leszálló ágban volt, de azóta egyre jobb. Lengyelország már akkor is nagyon erős ellenfélnek tűnt, ahogy Albánia is, hiszen, ne feledkezzünk meg róla, nyolc embere az olasz első osztályban játszik. Nem állítom, hogy Albániában jól futballoztunk, de ne feledjük, nem San Marino volt az ellenfél.
Aztán Rossi némileg váratlanul kifakadt.
– Nem akarok a következő kerethirdetéskor arra a kérdésre válaszolva magyarázkodni, hogy kit miért nem hívtam be. Ha valaki kimarad, annak az lesz az oka, hogy nem hajtja végre az utasításaimat. Tudom, hogy a játékosoknak a klubok elvárásainak is meg kell felelniük, rövid a közös munkánkra az idő, de elvárom, hogy amikor a válogatottnál vannak, akkor a játékosok teljes erőből erre a feladatukra koncentráljanak.
Dörgedelmét még kiegészítette azzal, hogy ha nem így lesz, akkor az a másik lehetőség, hogy ő távozik. De ezt azért nem kell komolyan venni, hiszen Rossi igenis készül a folytatásra, bár tudja, hogy vele és a válogatottal egy hét leforgása alatt nagyot fordult a világ.
– Egy hete még mi voltunk a nagy hősök, most pedig jogosan gondolják azt, hogy a kukába velünk. Úgy vettem át a magyar válogatottat, hogy a Nemzetek Ligája harmadik osztályában szerepeltünk. Aztán kijutottunk az Európa-bajnokságra, Portugáliával, Franciaországgal és Németországgal játszottunk, s hasonló ellenfelekkel találkozunk a világbajnoki selejtezőben, majd ismét a Nemzetek Ligájában, immár az első osztályban. Amióta én vagyok a szövetségi kapitány, most először szégyenkezem – majd kicsit eltűnődött, s hozzátette: – Holnap lesz a születésnapom, jó szar lesz.
Bizony nem könnyű. Sem a válogatott, sem Marco Rossi helyzete. Nincs más választás, újra neki kell veselkedni, a 7. fordulóban először is itthon legyőzni Albániát, s bízni a jó folytatásban és a szerencsében. Utóbbira is szükség lesz.
(A borítóképen: Marco Rossi. Fotó: Nemzeti Sport/Árvai Károly)
