Ki volt a felelős azért, hogy Románia nagy meglepetésre 1-0-ra vezetett a németek otthonában az első félidőben? Thilo Kehrer, aki fontos párharcot veszített el a gólt megelőzően a középpályán? Netán Antonio Rüdiger, aki be lett csapva a saját tizenhatosán belül a találat előtt? Nem, Hansi Flick elnéző volt a német játékosok hibáival, szerinte egyvalaki tehetett a bekapott gólról: Ianis Hagi.
– Őszintén szólva egy kiváló, kétlábas támadó akciójának eredménye volt a gól – dicsérte a Glasgow Rangers román futballistáját a német szövetségi kapitány. – Már korábban meg kellett volna állítanunk őt. Az ilyen korán bekapott gólok mindig idegesítenek, de az ilyen hibák részei a csapat fejlődésének.
Amikor a dolgok nem a terveink szerint alakulnak, akkor kell igazán megmutatni, milyen erősek vagyunk. Harcoltunk, mindent beleadtunk, amit a közönség is értékelt. Összességében inspiráló győzelem volt.
A németek Hagi kilencedik percben szerzett szépségdíjas góljára a második félidőben Serge Gnabry, majd a csereként beállt Thomas Müller találata révén válaszoltak, így ha nehezen is, de 2-1-re megnyerték a meccset.
Az ifjú Hagi sokáig legendás édesapja, a román futball egyik legnagyobb alakja, a „Kárpátok Maradonájának” becézett Gheorghe Hagi árnyékában élt, de lassan kezd kilépni onnan. A '90-es években Európa egyik legjobb támadó középpályásának tartott idősebb Hagi 2000-ben UEFA-kupát nyert a Galatasarayjal, de korábban játszott a Real Madridban és a Barcelonában is, úgyhogy magasan van a léc.
Ianist a neve miatt hamar felkapták, 2014-ben mindössze 16 évesen debütált a román élvonalban, két évvel később pedig már a Serie A-s Fiorentina szerződtette. Annak ellenére is jelölték a Golden Boy-díjra, hogy az olasz futball még túl nagy ugrás volt neki, mindössze két bajnokin játszott a firenzei klubban, aztán visszatért Romániába.
2019-ben állt újra légiósnak, és a belga Genkben, majd jelenlegi klubjában, a skót Rangersben már stabil kezdő tudott lenni. Glasgow-ban Steven Gerrard edzőtől sokat tanulhat, s ne feledjük, még mindig csak 22 éves. A román válogatottban tegnap már huszonegyedszer szerepelt és a második gólját lőtte.
A futballtörténelem tele van apa-fia párosokkal, olyanokból azonban, amelynek mindkét tagja többszörös válogatottságig vitte, kevesebb van. A teljesség igénye nélkül meg kell említenünk Mildiniéket Olaszországban: az 1932-ben született, 25-szörös válogatott Cesare BEK-győztes volt az AC Milannal, fia, Paolo BL-t nyert a csapattal, s 126-szoros válogatott lett. Már az ő fia, a 19 éves Daniel is a Milan játékosa, egy nap három generációsra nyúlhat a család válogatottsága.
Híres a Schmeichelek története is. A dán nemzeti csapat első számú kapusa, a Leicester Cityvel angol bajnok Kasper hatéves volt, amikor kapus édesapja, Peter Dánia vezéreként Európa-bajnok lett. Kasper még mindig csak 13 volt, amikor apja a Manchester Uniteddel megnyerte a Bajnokok Ligáját 1999-ben. Nem csoda, hogy a fiú is kapusnak állt.
Érdekes az izlandi Gudjohnsen-család története. Arnór 73-szoros izlandi válogatott, hosszú éveket játszott az Anderlechtben, majd a Bordeaux csatára is volt. Fia, Eidur viszont 88 válogatottságig, valamint többek között a Chelsea-ig, a Barcelonáig, a Monacóig és a Tottenhamig jutott.
1996. április 24. sporttörténelmi nap volt: a 17 éves Eidur váltotta a 34 éves Arnórt az Észtország–Izland barátságos mérkőzésen.
Ami a magyarokat illeti, ugyancsak a teljesség igénye nélkül említhetjük meg a Mészöly famíliát, amelynek feje, Kálmán 1959 és 1971 között szerepelt a Vasasban, s a „Szőke Szikla” nevet kapó kőkemény védő ez idő alatt a válogatott meghatározó tagja is volt: ott volt az 1962-es chilei és az 1966-os angliai világbajnokságon. Fia, Géza szintén válogatottságig vitte: 18-szor szerepelt címeres mezben.
Ki kell emelni Albertéket is, hiszen a Fradi legendája, Albert Flórián, a „Császár” a magyar futball egyetlen Aranylabdása 1967-ből. A fia, „Kis Flóri” is szerepelt hatszor a magyar válogatottban, de esetében az FTC–Real Madrid 1995-ös BL-meccsen (1-1) szerzett gólja a felejthetetlen emlék.
A magyar nemzeti csapat jelenlegi keretében az amerikai Sporting Kansas Cityben nagyszerű formában futballozó Sallói Dániel büszkélkedhet 13-szoros válogatott apával: Sallói István 1992 és 1995 között szerepelt piros-fehér-zöldben.
Lehetne még folytatni a sort többek közt a Haladás legendáival, a 11-szeres válogatott Halmosi Zoltánnal és a 35-szörös válogatott Péterrel, aki nemrég lapunknak úgy fogalmazott, „úgy nőttem fel, hogy sosem leszek olyan jó, mint az apám”.
A futball mindig is apák és fiúk közös szerelme volt.
Borítókép: John MacDougall
