Simone Biles tulajdonképpen esélyese volt mindenféle év sportolója díjnak. Az amerikai tornász 2016-ban, Rio de Janeiróban négy aranyérmet nyert az olimpián, az idei, tokiói ötkarikás játékokat megelőző stuttgarti világbajnokságon pedig öt számban végzett az élen, így mindenki azt várta tőle, hogy a japán fővárosban is az olimpia egyik legnagyobb sztárja lesz. Sőt, egy esetleges teljes söpréssel, hat aranyéremmel minden idők legeredményesebb női olimpikonja lehetett volna.
Biles tokiói szereplése azonban egyáltalán nem az aranyérmekről szólt, abból egyet sem szerzett a japán fővárosban. Első döntőjében, a csapatversenyben egy elrontott ugrás után a többi szerhez már nem állt oda. Bár ekkor mindenki sérülésre gyanakodott, az amerikai sztár később elárulta, hogy mentális egészségére tekintettel döntött így, és csak a büszkesége sérült.
Biles döntése megosztotta a közvéleményt, egyesek hősként kezelték, amiért volt bátorsága visszalépni, mások kritizálták, amiért cserben hagyta a csapattársait.
A sportoló később konkretizálta problémáját, a „twisties” nevű jelenségre hivatkozott, ami mentális blokkot és ennek következtében orientációs zavart okoz, amely, ha rossz pillanatban jelentkezik a gyakorlat során, súlyos sérülésekhez is vezethet. Az amerikai tornász korábban is többször küzdött ezzel a problémával, de a felkészülési időszakban mindig túllépett rajta, Tokióban viszont erre nem volt ideje.
Minden egyéni női döntő előtt az volt a legnagyobb kérdés, hogy Biles odaáll-e, végül időrendben az utolsót, a gerendát vállalta, és bronzérmes lett. Az amerikai sztár később elárulta, hogy a családjában bekövetkezett haláleset állt tokiói nehézségei hátterében.
Minden olimpiának megvannak a maga tragikus hősei, akik ilyen-olyan okból nem tudják valóra váltani álmaikat, az év végi díjazások alkalmával viszont jellemzően nem ők, hanem az adott esztendőben valóban sikerrel járt sportolók kerülnek reflektorfénybe. Ehhez képest első ránézésre megdöbbentő, hogy az amerikai Time magazinnál Simone Biles lett az év sportolója.
