– Másfél hónapja úgy gondoltam, hogy az utolsó Australian Openemre készülök. Most viszont annyi energiát érzek magamban, hogy biztosan visszatérek még – Rafael Nadal ezt a kijelentést tette a hat perc híján öt és fél órás döntő után, amelyet a sírból hozott vissza Danyiil Medvegyev ellen. Ez volt a torna történetének második leghosszabb döntője: a sor élén álló finálét is Nadal vívta, éppen tíz évvel ezelőtt, de akkor kikapott Novak Djokovicstól.
A nagy hármas másik két tagja már vívhatott finálét a huszonegyedik Grand Slam-trófeájáért. Roger Federernek 2019-ben, Wimbledonban meccslabdája volt Novak Djokovics ellen, de végül kikapott, a szerb pedig tavaly a US Openen a rekorddöntés és a naptári Grand Slam kapujában játszmát sem nyert Danyiil Medvegyev ellen. Sokáig úgy tűnt, Rafael Nadalt is megakadályozza a történelemírásban az orosz, hiszen az első két játszmát megnyerte.
– Csak arra gondoltam, hogy nem tehetem meg, hogy feladom – mondta utólag Nadal, aki a vasárnapi finálé előtt legutóbb szintén orosz játékos ellen fordított kétszettes hátrányból: Mihail Juzsnij ellen, Wimbledonban, még 2007-ben…
A spanyol az egész torna során hangsúlyozta: annak is örül, hogy itt lehet. Azóta, hogy tavaly júniusban elveszítette a Roland Garros elődöntőjét Djokoviccsal szemben, Nadal az időről időre visszatérő lábsérülésével küzdött, amely bizonyos mértékig már teljes karrierje során hátráltatni fogja. Augusztusban megpróbálkozott a visszatéréssel, de két meccs után letett róla. Majd amikor az új idényre készülve decemberben bemutatótornára utazott Abu-Dzabiba, elkapta a koronavírust. Ilyen előzmények után még úgy sem sorolták az Australian Open közvetlen esélyesei közé, hogy Melbourne-ben felvezető tornát nyert – azon a versenyen egyetlen top 90-ben jegyzett játékossal sem kellett megküzdenie.
A huszonegyedik megszerzését Ausztráliában sokkal inkább Novak Djokovicstól várták, talán a torna szervezői is ezért próbálták segíteni a szerbet, hogy a koronavírus elleni oltás hiányában is részt vehessen a tornán. Az ország vezetése azonban közbeszólt, a szerb világelsőt hazaküldték. S utólag ezt talán már Craig Tiley versenyigazgató sem bánja, hiszen így is sporttörténelmi esemény lett a tornájából.
Miközben ugyanis Djokovics távollétében inkább a fiatalabb generáció sikerét várták, a harmincöt éves Nadal mérkőzésről mérkőzésre haladt, a negyeddöntőben pedig a nála tizennégy évvel fiatalabb Denis Shapovalov mellett még a hőgutát is legyőzte. S ennek a győzelmi sorozatnak a végén jött a Medvegyev elleni, valószínűtlen fordítás.
– Számomra az a legfontosabb, hogy teniszezhetek, hiszen sokszor közel álltam ahhoz, hogy egyáltalán ne tudjam folytatni a pályafutásomat – mondta Nadal még a döntő előtt. Azonban ahogy a teniszmeccseken, úgy a saját teste elleni küzdelemben sem hajlandó feladni, és ennek gyümölcseként a huszonegy sikerrel immár egyedüli csúcstartó a férfiak között a Grand Slam-trófeák számában.
S ha Melbourne-ben nyert, akkor kedvenc Grand Slamje, a Roland Garros előtt ki fogadna arra, hogy nem lesz meg a huszonkettedik?
Borítókép: Rafael Nadal a huszonegyedik Grand Slam-trófeával (Fotó: MTI/AP/Hamish Blair)
