Rácáfol a futballista-sztereotípiákra a Fradi volt kapusa

Amikor a Ferencváros a három másodosztályú idényen át tartó megszégyenülés után, 2009-ben visszajutott az élvonalba, az akkor húszéves Holczer Ádám volt a csapat kezdő kapusa. Ő manapság az NB II utolsó helyén álló Tiszakécske játékosa, de 2021-ben sokkal több volt ennél. Ott volt Caesar halálakor, volt szexfüggő és robot. Hogyan? Könyvekkel. Interjú fantáziavilágról, sztereotípiákról, borászatról és persze a Fradiról.

Forrás: Facebook

– Az öltözőben milyen a fogadtatása a szenvedélyének?

– Megesett, hogy furán néztek rám a könyveim miatt, de minden csoda három napig tart. Sokszor a csapattársaknak is mesélek arról, hogy mit olvasok, és az például kifejezetten jó érzés volt, amikor Pakson több srác is azért olvasott el egy könyvet, mert tőlem hallottak róla. Most Tiszakécskén pedig az egyik kapustárssal edzésen fogadást kötöttünk, és egy könyv volt a nyeremény.

– A futballistákhoz nem az olvasottságot kötik az emberek. Bántják az előítéletek?

– Sajnos ezek a sztereotípiák valamilyen szinten igazak, azért is alakulhattak ki. Van rá példa, hogy egy labdarúgó olvasott és tanult ember, de ha az arányokat nézzük, akkor a többség abszolút nem foglalkozik a szellemi önképzéssel, megvonja magától ezt az élményt, és másfajta örömforrásokat keres. 

Én csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani, az olvasás nekem rengeteget segít. Folyamatosan bővül a fantáziavilágom, a saját életem bizonyos helyzeteit látom viszont a történetekben, vagy elképzelem, mit tennék egy-egy karakter helyében.

– Sportolóként találkozott olyan nehézséggel, amelyen egy könyv lendítette át?

– Hál' Istennek nem volt nagyon nagy mélypontja a pályafutásomnak, a súlyos sérülések elkerültek. Nehezebb időszakok voltak, amikor nem kaptam játéklehetőséget és ez frusztrált. Olyankor mindig jól jöttek a könyvek, amelyek kiszakítottak a valóságból. Sokszor leltem vigaszra az olvasásban.

Holczer Ádám a Tiszakécske játékosaként a Haladás ellen a jelenlegi NB II-es idényben Fotó: Unger Tamás

– Tizenkét éves volt, amikor a Ferencváros utánpótlásába került, és nem volt még húsz, amikor már kezdő kapusnak számított a felnőttcsapatban. Azt sem élte meg mélypontként, hogy nem tudott élni a nagy lehetőséggel?

– Abban az időben kaptam meg az esélyt, amikor a Fradi a másodosztályban szerepelt, és komoly anyagi gondokkal küzdött. Utolsó éves voltam az ificsapatban, felvittek a nagyokhoz, a második NB II-es évben Csank János mesternél debütáltam, majd az élvonalba való visszajutás idényében már alapember voltam. Úgy készültem, hogy az NB I-ben innen folytatom, és eleinte kezdő is voltam, de az a Fradi nem a mostani volt, stabilabb kapusteljesítményre lett volna szüksége a csapatnak, amire én még nem álltam készen. Kikerültem a kapuból, aztán 2010 februárjában Kecskemétre igazoltam. Ezt nagyon megbántam, túl hamar dobtam be a törülközőt, főleg, hogy a Fradi szerződést akart hosszabbítani velem. Maradhattam volna Megyeri Balázs cseréjeként, aki 2010 nyarán az Olympiakoszba szerződött, és ki tudja, akkor talán megkaptam volna a második esélyt. Ehelyett vidéken sodródtam ide-oda, nagy árat fizettem az elhibázott döntésért, de közben formálódott a személyiségem, sokat tanultam a pofonokból.

– Végül 2017-ben visszakerült a Fradihoz, és két évvel később, Dibusz Dénes cseréjeként bajnokcsapat tagja volt.

– A második fradis korszakom jutalomjáték volt. Dénest nem lehetett és nem lehet kiszorítani a kapuból, ez nem sikerült utánam Gróf Dávidnak, most Bogdán Ádámnak sem és a következőnek sem fog. Nagyra tartom Dénes pályafutását, jóban vagyunk, mögötte csereként is az álmaimat éltem. Labdaszedőként ott voltam 2003-ban a régi Albert-stadionban, ahol az utolsó fordulóban, a Debrecen elleni döntetlennel úszott el a bajnoki cím, és kitört a balhé, a dühös szurkolók berontottak a pályára. Tököli Attilával együtt sprinteltem be az öltözőfolyosóra, ő persze akkor még nem ismert, csak egy tizenöt éves labdaszedő voltam… 

Gyerekként arról álmodoztam, hogy egy nap bajnok leszek a Fradival, és hálás vagyok, amiért ez teljesülhetett. Körülbelül hetven meccsen védtem a Ferencváros kapuját, volt idő, amikor úgy tűnt, ez a szám sokkal nagyobb is lehet egyszer, de mai fejjel tudom értékelni azt, ami megadatott.

Holczer Ádám emlékezetes pillanatai a Fradiban:

– Jelenleg az NB II-ben az utolsó helyen álló Tiszakécske kapusa. Hogyan tovább?

– Ha abból indulunk ki, hogy 2019 nyarán a Fradiból az NB I-es Paksba igazoltam, 2021 nyarán pedig már az NB II-be, akkor azt nevezhetjük lejtmenetnek. Sajnos Pakson úgy éreztem, folyton falakba ütköztem, eleinte nem voltam formában, aztán covidos lettem, utána meg új edző érkezett, aki nem bennem bízott. Úgy döntöttem, nem erőlködöm tovább, harminchárom évesen játszani szerettem volna, és a Tiszakécske kezdő kapusnak hívott. Az ősszel a húsz meccsből tizenkilencen védtem, egyszer eltiltott voltam. Sok függ a tavasztól, sikerül-e kiharcolni a bennmaradást. Bár úgy érzem, fizikailag még sok van bennem, már a határon táncolok, erősen gondolkodom, mi lesz a futball után.

– Mire jutott?

– Még nem döntöttem el. Több mint húsz éve a sportvilágban élek, ezt a területet ismerem a legjobban, kézenfekvő lenne a labdarúgásban maradva átlépni a civil életbe. Az edzősködés nem vonz, de más felelősségteljes sportvezetői feladat érdekelne. Persze van más út is. Az elmúlt években elvégeztem a Borkollégium képzését, mert nagyapámnak van egy szőlője egy kis présházzal Somlón, amelyet nyolc-kilenc éve az öcsémmel együtt megkaptunk. Ahogy csinosítgattuk a házat, úgy éreztem, illene elméleti tudást is szerezni, hogy jobban megértsem a borászat világát. Ez is érdekel, ahogy a pénzügyek is, ezért megcsináltam a Magyar Nemzeti Bank hatósági vizsgáját. Ugyanúgy, mint a könyvekben, sokféle irányba nézelődöm, és előbb-utóbb biztos megtalálom azt, ami nekem való.

Borítókép: Holczer Ádám és az ötvenhárom könyv, amelyeket elolvasott 2021-ben (Fotó: Facebook)