– Tavaly ötvenhárom könyvet olvasott el a fotó tanúsága szerint, amelyet a Facebookon osztott meg. Mindig így falta könyveket?
– Az iskolai kötelezőkkel meggyűlt a bajom, de közben Karl May Winnetou-történetein, James Cooper indiánregényein, a Bőrharisnya-sorozaton nőttem fel. Nem tudom megmondani, mikor kaptam rá az olvasásra, mert egész életemben olvastam. Ebben nagy szerepe volt az anyai nagypapámnak, aki nagyon szerette a könyveket, tőle már az első karácsonyomra is könyvet kaptam, amikor még csak kilenc hónapos voltam. Középiskolás koromban már sokat olvastam, persze voltak megingásaim, amikor inkább videojátékoztam.
Az elmúlt tíz-tizenkét évre jellemző, hogy tudatosabban olvasok, bepótlom az elmaradt klasszikusokat, és a kortárs irodalomban is elmerülök. Hobbi, de komolyan veszem.
– Mi alapján választ olvasmányt?
– Hallgatok irodalmi témájú podcasteket, követem a könyves oldalakat. Ha találkozom olyan ajánlással, akár egy érdekes recenzióval, amely megragadja a figyelmemet, utána olvasok a szerzőnek, aztán választok. Nem témafüggő, hogy mit olvasok, sokféle irányba kalandozom.
– Maradva a frissebb élményeknél, a tavalyi terméséből melyik köteteket emelné ki?
– Márai Sándor az egyik kedvencem, tőle a Rómában történt valamit olvastam legutóbb, amely a Julius Caesar halála utáni állapotot mutatja be, ki hogyan próbál nyerészkedni, helyezkedni. Érdekes volt, hogy a történet szerint kétezer évvel ezelőtt ugyanúgy viselkedtek az emberek, mint sok esetben manapság. Nagy hatással volt rám Dragomán György A fehér királya, jó olvasmányélmény volt John Williamstől a Stoner, Kazuo Ishigurótól a Klara és a Nap, Irvin D. Yalomtól a Schopenhauer-terápia. Az utóbbi egy szexfüggő gyógyulásáról szól Schopenhauer filozófiája által, amely azt tanítja, hogy meg kell tagadni az emberi örömöket, mert azok minden szenvedés okozói.

– A könyves fotója alapján nemcsak olvassa a könyveket, hanem szereti is körbevenni magát velük.
– Olvasás után felteszem őket a polcra, így velem maradnak. Néha elajándékozok egy-egy könyvet, ha van egy ismerős, akiről azt gondolom, talán éppen neki szól az a történet. A legkedvesebb visszajelzést a most két és fél éves kisfiamtól kaptam. Volt egy időszaka, amikor, ha meglátott egy könyvet a házban, megfogta és folyton utánam hozta. A gyerekek nagyon hamar realizálnak, és mivel a feleségem kezében is sokszor lát könyvet, Levi is igényli, hogy olvassunk neki. Esténként erre alszik el, ahogy a legtöbbször én is olvasok egy órát az ágyban elalvás előtt.