2005-ben, a Roland Garroson kezdte el gyűjtögetni sportágának legnagyobb trófeáit. A fiatal spanyol akkoriban őrületbe kergette az ellenfeleket azzal, hogy sokszor a legjobb támadóütések is hatástalanok voltak vele szemben. S miközben a ma már harmincöt éves klasszis továbbra is eredményes a pályán, a játék szempontjából fordult a kocka.
A vasárnapi Australian Open-döntőben Nadal azzal szembesült, hogy ellenfele, a nála tíz évvel fiatalabb Danyiil Medvegyev méterekkel az alapvonal mögül teszi vissza az elérhetetlennek látszó labdákat. Nadal volt az, akinek a győzelem érdekében rövidítenie kellett a labdameneteket, és sikerrel is járt: míg a nagy csatában elvesztett második játszmában átlagosan 6,83 ütés kellett egy ponthoz, az utolsó szettre ez a szám 4,31-re csökkent.
A döntő másik kulcsa az ejtés volt, amit Nadal kiválóan alkalmazott. Medvegyevnek hátulról indulva kellett elérnie a labdákat, s ha sikerült is neki, a gyengéjének számító röptejáték miatt a hálónál is sebezhető volt. Ráadásul Medvegyev mintha presztízskérdést csinált volna az ejtésekből, ő is rendszeresen, ám sokkal kevésbé hatékonyan próbálkozott ezzel az ütéssel.
Persze a nyerő ütésekre törekvő stílus nem egyik napról a másikra jelent meg a spanyol teniszező játékában. Miután 2015-ben és 2016-ban is Grand Slam-trófea nélkül maradt, új edzővel, Carlos Moyával kezdett dolgozni. A szakember által levezényelt stílusváltás meghozta a várt reneszánszt: Nadal huszonegy győzelméből hetet pályafutása második szakaszában szerzett.
S miközben Nadal folyamatosan küzd a saját testével is, a döntőt kétszettes előnyből elbukó Medvegyevet meglepte erőnlétével.
– Jól játszottam, de ahelyett, hogy két szett után elfáradt volna, Rafa feljavult. Nem játszott hat hónapja, fizikálisan mégis erősebb volt, mint én – dicsérte ellenfelét az orosz. Nadal kimerítette az energiatartalékait, ezt bizonyítja, hogy a hivatalos ceremóniák és kötelező interjúk végeztével az edzőteremben összeesett, mielőtt a stábja felkönyörögte a szobabiciklire, hogy levezessen a hat perc híján öt és fél órás küzdelem után.
A spanyolnak volt elszámolnivalója a melbourne-i Grand Slam-tornával, hiszen a négy legnagyobb verseny körül ez volt az egyetlen, ahonnan csak egy sikere volt, miközben a nyolc elveszített GS-döntőjéből négyet Ausztráliában játszott. Ezekből a kudarcokból is igyekezett erőt meríteni.
– Az egész meccs során azt hajtogattam magamnak, hogy többször vesztettem már itt annak ellenére, hogy minden esélyem megvolt a győzelemre. Végig hinni akartam, hogy nyerhetek. Amikor elsőre nem tudtam kiszerválni a meccset, eszembe jutott ugyan, hogy 2012 és 2017 után ismét előnyből kaphatok ki, de szerencsére nem így lett – mondta Nadal.
Borítókép: Nagyon fontos Nadalnak ez a trófea (Fotó: MTI/EPA/AAP/Dean Lewins)
