A golfozó vonzóbb volt számára, mint a tenisz

Január végén az ausztrál teniszrajongók úsztak a boldogságban. Ashleigh Barty révén az 1978-as Australian Open után ismét hazai sikert ünnepelhettek egyesben, s már azt számolgatták, hogy kedvencüknek a 2019-es párizsi és a tavalyi wimbledoni tornagyőzelem után csak a US Open hiányzik a négy Grand Slam-trófea közül.

Bartynak viszont huszonöt éves korára nem maradt hiányérzete – szerdai bejelentése értelmében a megnyert melbourne-i döntő volt az utolsó meccse pályafutása során.

Ugyanígy fejezte be a férfiak között Pete Sampras is: az amerikai játékos a 2002-es US Openen aratta akkor rekordnak számító tizennegyedik GS-sikerét, s többé nem lépett pályára, bár a hivatalos bejelentéssel majdnem egy teljes évet várt. Az ő pályafutása azonban egyértelműen teljesnek tűnt, s harmincegy évesen minden bizonnyal utolsó esélyét ragadta meg, hogy a csúcson fejezze be.

Bartyhoz hasonlóan huszonöt évesen tette le viszont az ütőt motiváció hiányában a tizenegyszeres Grand Slam-bajnok Björn Borg, hogy aztán később a divatszakmában érvényesüljön.

A nők között több példát találunk rá, hogy valaki Grand Slam-címvédőként vonult vissza. Steffi Graf huszonkettedik GS-sikere, az 1999-es Roland Garros-győzelem után néhány hónappal hagyta abba a játékot, míg Justine Henin 2008-ban Bartyhoz hasonlóan világelsőként és két nagy torna (Roland Garros, US Open) címvédőjeként jelentette be a búcsúját. A belga két évvel később visszatért, és még újra Grand Slam-döntőt játszott, bár második karrier szempontjából lekörözte őt honfitársa, Kim Clijsters, aki édesanyaként több GS-tornát nyert, mint a hosszú szülési szabadsága előtt.

Az elmúlt egy évtizedben Marion Bartoli (2013, Wimbledon), Li Na (2014, Australian Open) és Flavia Pennetta (2015, US Open) is uralkodó GS-bajnokként fejezte be, az olasz konkrétan a New York-i díjátadó ceremónián sokkolta a közönséget bejelentésével, igaz, az elhatározás már a váratlan menetelés előtt megérett benne.

Pennetta ma már három gyermeket nevel még aktívan teniszező férjével, Fabio Fogninivel, s az ausztrál sajtó szerint hasonló jövőképe van Bartynak is, akit tavaly novemberben jegyzett el golfozó párja, Garry Kissick.

Akár a családalapítási terveket, akár az ausztrál által hivatkozott motivációvesztést vesszük figyelembe, Barty döntése teljesen érthető. Azonban a női tenisznek nem jön jól.

Bár a Bartynál tizenöt évvel idősebb Serena Williams még nem vonult vissza, majdnem egy éve nem játszott, sok már nem lehet hátra a pályafutásából. Az ő hiányában pedig nincs a WTA-mezőnynek olyan arca, aki előidézhetné a női tenisz további térhódítását és fejlődését.

Az elmúlt években ugyanis villámgyorsan tűntek el a sztárjelöltek az élmezőnyből. 2014-ben két Grand Slam-elődöntője és egy fináléja után Eugenie Bouchard-t tartották a jövő bajnokának, ő azonban megelégedett azzal a hírnévvel, amelyet egy jó év és a férfiszemeknek kedves megjelenése hozott neki. Üstökösként feltűnve egészen a végső győzelemig menetelt a 2017-es Roland Garroson Jelena Ostapenko, majd a 2019-es US Openen Bianca Andreescu, de egyikükből sem lett kiegyensúlyozott éljátékos. S félő, hogy ez a sors vár a tizenkilenc éves Emma Raducanura is, aki hirtelen szupersztár lett tavalyi US Open-győzelmével, azóta viszont a rengeteg szponzori megállapodás mellett 4-8-as mérleget tud felmutatni.

Az elmúlt években ketten tudták alátámasztani az első sikerüket újabbal: Ashleigh Barty és Oszaka Naomi. Az ausztrál azonban hamar kiégett, és tavaly a depresszióval küzdő japánon is hasonló jeleket lehetett felfedezni. Úgy tűnik, a női tenisz tovább keresi megbízható zászlóvivőjét.

Borítókép: Ashleigh Barty utolsó trófeájával (Fotó: MTI/EPA/AAP/Dave Hunt)