– Hullámzó a hangulatom. Egyszer jobban érzem magamat, máskor kevésbé. Sokat rágódok dolgokon, és még nem jutottam egyről a kettőre, hogy mi a megoldás – kezdte a 23 éves Háfra Noémi, aki igen fiatalon berobbant a köztudatba, és eljutott arra a szintre, hogy előző klubjában, a Ferencvárosban, valamint a válogatottban is kulcsemberként számítottak rá.
A felnőttválogatottban 2017 októberében mutatkozott be, 2018 nyarán pedig a debreceni junior világbajnokságon aranyérmes magyar csapat vezéregyénisége volt. A 2018-as év végén a franciaországi felnőtt Eb-n a hetedik helyen végzett válogatottunk legeredményesebb játékosaként 27 gólt szerzett, és beválasztották a torna All Star-csapatába is. Mint most kiderült, a problémák ezt követően jelentkeztek nála.
– Sok lett a kézilabdából. Nem volt igazán pihenőidő, nyáron utánpótlás-világversenyek jöttek, télen meg a felnőtt. A kettő között pedig a bajnokik és a BL-meccsek, és ez fokozatosan felőrölt. A franciaországi Eb után kezdődött a zuhanórepülésem, amikor már egyre jobban készültek rám, miközben azt éreztem, teljesen elfáradtam. A tavalyi olimpia után már a kiégés határán álltam. Nem sok kellett volna ahhoz, hogy azt mondjam, elég volt, álljunk meg, mert már a saját egészségem rovására megy. Elkerültek a nagyobb sérülések, de mentálisan nehezen birkóztam meg több mindennel – emlékezett vissza Háfra Noémi, majd egy eddig nem ismert, tavalyi problémájáról is szót ejtett.
Pánikbetegség fogott el. Előfordult, hogy egy fehérvári meccsen egy félidőt nem tudtam lejátszani, mert elzsibbadtak a karjaim, a lábaim. Nem kaptam levegőt, hányingerem volt, de az edzőhöz sem fordulhattam, mert nem tudtam, mi történik velem. Májusban kezdődött a probléma, így csináltam végig a nyarat és az olimpiát.
– Megesett, hogy vezetés közben jött rám. Félre kellett állnom, már mentőt akartam hívni, mert nem kaptam levegőt. A válogatottnál voltak, akiknek elmondtam, ha ez előjön, öleljenek meg vagy csináljanak bármit, ami ilyenkor jó. Tokió után elkezdtem pszichológussal dolgozni, ő mondta, hosszú idő, mire ebből valaki kijön. Nekem négy nap alatt sikerült. Ha felveszem az edzőcipőmet, már nem fog el a remegés vagy a légszomj.
