– Csak azt ne mondja, nehéz volt a választás a futball és az esztergályos szakma között.
– Könnyű volt, ugyanis amikor elhatároztam, hogy esztergályos leszek, szó sem volt labdarúgásról. Huszonegy évesen lett belőlem futballista – árulkodó részlet a Nemzeti Sportban olvasható interjúból.
Bödör László így emlékezett vissza pályafutása kezdeteire:
– A Keresztúri úton laktunk, kiléptem a konyhából, és már a Rákosi Vasutas-pályáján voltam, éjjel-nappal fociztunk. De különösebben nem kötött le. Kis tökmag voltam, jól ment a játék. Ugyanakkor jól is tanultam, leérettségiztem, jól akartam keresni. Hallottam, hogy a sztahanovista munkásokat megfizetik. Két év alatt esztergályos szakmát tanultam, elmentem a BHG-ba a Fehérvári útra, jobban kerestem, mint a vasutas apám. Jó anyám nem is hitte el, érdeklődött utánam, a gyárban mondták neki, az első három között vagyok a melóban, ezért magas a bérem. Aztán behívtak katonának Esztergomba, ott kerültem ismét a labda közelébe. Elkezdődött a hadseregbajnokság, az Esztergomi Vasas pályáján játszottunk, ez 1955-ben volt. Nem akartak betenni, pedig én tudtam, jobb vagyok náluk. Aztán egyszer mondták, na, álljak be a bal szélre – mondván, ott nem tudok ártani –, utána már hívtak játszani. A seregben írnok lettem, gyöngyéletem volt. Leigazoltak az esztergomiak az NB II-be, kiszúrt a Dorog, huszonegy évesen átmentem oda.
Bödör László a legszebb sikereit az MTK játékosaként ért el, a válogatottban egyszer szerepelt.
– Világéletemben budapesti voltam. Az volt a kérésem Dorogon, hogy egy napot tölthessek a fővárosban. Erre azt mondták a vezetők, nem venné ki jól magát, hogy amíg Buzánszky meg a többiek lejárnak a tárnába, én Pesten flangálok. Azt mondtam, akkor nem maradok. Kérdezték, hová megyek, azt válaszoltam, az MTK-ba. Kinevettek, hogy Sándor Károly, Hidegkuti Nándor, Palotás Péter, Molnár János, Kárász Endre vagy Bukovi Gábor mellé? Mondtam, igen. Szerencse is kellett, hogy a Hungária körútra kerültem, de megragadtam – mesélte el az átigazolás történetét.
Harminckét évesen, amikor befejezte az aktív játékot az MTK-ban, Bödör László valóra váltotta élete másik álmát, esztergályos lett, s akként dolgozott egészen 87 éves koráig.
– Amikor az MTK-ban abbahagytam a játékot, bementem a tanácshoz, hogy letegyem a mestervizsgát, maszek lehessek. Kiderült, nem lehet, mivel az esztergálás nem lakossági szolgáltatás. Megsúgták, a lakatosokra viszont vonatkozik a kategória, csináljam meg, azzal nyugodtan esztergálhatok is. Reggel hattól este tízig a műhelyben voltam, előbb a Rudas László utcában, aztán a Kőrisben.
A teljes interjú a Nemzeti Sportban olvasható.
Borítókép: Az esztergályos szakmára legalább olyan büszke, mint a futballista pályafutására (Fotó: Nemzeti Sport/Földi Imre)
