Klímasemlegesség ellentmondásokkal és versenyképességi hátrányokkal

Példaértékű lehetne az európai unió klímamentességi törekvése, azonban a kivitelezése már jócskán ellentmondásos. A modell sikerét egyre több, egymást erősítő kihívás árnyékolja be, többek között az, hogy a zöldátmenethez szükséges nyersanyagot a hadiipar szolgálatába állítják.

Kína egyszerre épít szénerőműveket és atomerőműveket is Fotó: Gulyás Péter

Az energiapolitikában is feszült a helyzet. Az EU igyekszik mérsékelni fosszilisenergia-kitettségét, azonban az orosz energiahordozókról való leválás folyamatában új beszállítóktól válik függővé. A megújulók arányának gyors növelése sok helyen nem párosul a szükséges tárolási és hálózatfejlesztési beruházásokkal, így nő a rendszerbiztonság kockázata is. Eközben az atomenergia, amely stabil alapot adhatna a klímasemlegességhez, továbbra is politikai viták kereszttüzében áll – holott a hosszú távú kibocsátáscsökkentés és az ellátásbiztonság egyensúlyához nélkülözhetetlen. Erről Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő többször beszélt lapunknak, szakmai érvekkel alátámasztva, egyúttal rámutatva arra, hogy az energiaellátás kérdését nem politikai alapon kellene meghatározni.

Bárány Péter felhívta a figyelmet, amíg az EU világelső a zöldszabályozásban, szén-dioxid-kvóták piacán és a fenntarthatósági jelentésekben, a kibocsátások túlnyomó része máshol keletkezik – ez ismét megkérdőjelezi a törekvések hatékonyságát. Kína ugyanis a világ szén-dioxid-kibocsátásának több mint harminc százalékáért felel, az Egyesült Államok 14-ért, míg az EU részesedése hét százalék alá csökkent. Eközben Kína rekordszinten épít szénerőműveket, az USA-ban a zöldtámogatások heves belpolitikai viták tárgyát képezik, Indiában pedig továbbra is fosszilis alapon zajlik a gazdasági növekedés.

A kérdés a kutató szerint így nem csupán az, hogy az EU képes-e teljesíteni saját klímacéljait, hanem az is, hogy meddig éri meg egyedül zöldnek maradni egy fosszilis üzemmódra berendezkedett világban. Ha Európa egyedül fut a zöldéllovas szerepében, miközben partnerei más pályán játszanak, könnyen kifulladhat gazdasági és politikai korlátaiban. A modell akkor lehet valóban sikeres, ha exportálható, és ahhoz szövetségesek csatlakoznak politikai, gazdasági és szabályozási szinten egyaránt. Enélkül a zöld verseny könnyen magányos futammá válhat– olyanná, amelyből végül sem a klíma, sem Európa nem kerül ki győztesen.