Az egykori magyar gólkirály kimenekítette a lányát Herszonból

A kétszeres magyar bajnok, korábbi gólkirály ukrán Igor Nicsenko manapság Győrben dolgozik edzőként, és személyesen, kalandos körülmények között utazott el oda és vissza a háborús övezetben, Herszon városában ragadt lányáért.

Igor Nicsenko az egyik legeredményesebb légiós, aki a magyar bajnokságban futballozott. A Stadler hozta Magyarországra Ukrajnából a csatárt 1995 tavaszán, egy évvel később már a Ferencvárosban lett bajnok és gólkirály, később a Dunaferr-rel is nyert bajnoki aranyat. A magyar élvonalban 255 mérkőzésen 97 gólt szerzett, ami bizonyítja, a minőséget képviselte a légiósok között.

Az 51 éves Igor Nicsenko játékosként is megfordult Győrben, most edzőként dolgozik a klubnál:  2012-ben a Győri ETO NB II-es csapatánál lett másodedző, majd  a nagycsapatnál pályaedző, a 2015/2016-os idényben az NB III-as Jászberényi FC edzője volt, utána a Pápa U17-es, egy évvel később a város NB III-as együttesét dirigálta, majd visszatért Győrbe, és jelenleg a harmadosztályban szereplő ETO Akadémia asszisztens edzője.

A Kisalföldnek nemrég elmondta, a húga két kisgyerekükkel Kijevben, a házuk alagsorában, abban a fitneszteremben élt a háború kitörése után, amit korábban a férjével nyitottak, a 18 éves lánya, Jelizaveta, valamint a szülei és a felesége szülei pedig éppen abban a városban, Herszonban vannak, ahol több lakóházat is találat ért. Az aggódó édesapa akkor kilátásba helyezte, hogy személyesen megy el a lányáért:

Fotó: Árvai Károly / Nemzeti Sport

– Nehéz nem a családomra gondolni, a munkába menekülök, a foci kicsit eltereli a figyelmemet. Amúgy ha más megoldás nem lesz, lehet, magam indulok útnak, s idehozom Ukrajnából a lányomékat.

A szavakat aztán tett követte, a kalandos útról az edző ismét a Kisalföldnek számolt be:

– Két napig tartott az út, ezerkétszáz kilométert utaztam, de megérte. Keresztülutaztam Románián, majd Moldovánál léptem be Ukrajnába. Ott találkoztam a lányommal, mert neki ez közelebb volt Herszonhoz, ahol a háború kitörésekor lakott. El sem tudom mondani, mennyire jó volt újra találkozni, s átölelni. Persze aztán igyekeznünk kellett visszafelé, ami nem volt egyszerű feladat. Direkt a magyar útlevelemmel mentem, persze a nevem alapján egyből kiszúrták a származásom. Bevallom, nagyon megijedtem, mert harminc percre félreállítottak bennünket a határon. Életem egyik leghosszabb és legrosszabb félórája volt.

A félelmét az táplálta, hogy az ukrán elnök elrendelte a sorkatonák, tartalékosok katonai szolgálatra való behívását, és megtiltotta a 18–60 év közötti férfiaknak, hogy elhagyják az országot.

– Végül elengedtek bennünket. Óriási kő esett le a szívemről, amikor átléphettük a határt. Onnantól már csak haza kellett érnünk Győrbe, ami szerencsésen sikerült – tette hozzá Nicsenko, aki azt is elárulta, szülei ott maradtak Herszonban, d e tudomása szerint nincsenek veszélyben, a település most orosz irányítás alatt van. Emellett beszélt arról is, hogy a lányáék hogyan élték meg a legkritikusabb napokat.

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.