A május elején Budapestről, három magyarországi szakasszal és elképesztő közönségsikerrel indult olasz körversenyen a rajtnál 22 csapat 176 versenyzője sorakozott fel, de a veronai célig – 3445,6 kilométert megtéve – csak 149-en jutottak el. A Grand Tourok (Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta) történetében most először volt három magyar induló, s mindhárman be is fejezték a versenyt. Valter Attila (Groupama–FDJ) 35. lett, a két Grand Tour-újoncunk közül Fetter Erik (EOLO–Kometa) a 83., Peák Barnabás (Intermarché–Wanty) a 110. helyen végzett, de egyikük sem a minél jobb összetett helyezésért szállt harcba. Fontos segítő szerepük volt, így például Valternak nagy része van abban, hogy csapata sztársprintere, a francia Arnaud Démare három szakaszt is megnyert, és a pontverseny győzteseként ő vitte haza a ciklámen trikót. A tavalyi Giro elején az összetettben három napon át vezető Valter legjobb eredménye a szakaszokon Santuario di Castelmontén, a hegyi befutón elért negyedik helye, míg Peák a cuneói sprintben megszerzett 13., Fetter pedig a nápolyi 15. helyére lehet büszke.
Valter a szakaszgyőzelemhez is nagyon közel került, a 19. szakaszon száz méterrel a cél előtt még öten voltak együtt, de az emelkedőn egy éles balkanyar csak a győztesen nem fogott ki. Az etap után honfitársunk következőket írta ki a Facebook-oldalára: „Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó esélyem a győzelemre, sőt! Csak olyan jó lett volna ma nyerni…”
Őszinte szavak, kellő elszántsággal párosulva.
A Groupama–FDJ pedig a Twitteren igazán kedvesen köszönte meg a magyar szurkolók biztatását:
Valter Attila a Giro után az Eurosportnak nyilatkozott:
– Elértünk Veronába, megvan a harmadik Grand Tourom, most viszont rám fér egy nagy pihenés. Összességében egy szuper jó háromhetes volt, bár ugye, mindegyik nagy kör elég emlékezetes a maga nemében. Mindazok ellenére mondom ezt, hogy voltam elég mélyen, és picit többre is vágytam összességében. De az utolsó hétre összekaptam magam, jól és okosan tudtam menni, megvolt az erő, úgyhogy magabiztos vagyok a jövőt illetően. Biztos, hogy sok jó háromhetes áll még előttem. Szombaton, az utolsó hegyi szakaszon is próbálkoztam szökéssel, de ugye, mindig nem lehet benne lenni, onnantól kezdve meg próbáltam élvezni az egész napot. Rengeteg magyar szurkoló volt kint az út mellett, végig biztattak minket, a „magyar kanyar” egyszerűen elképesztő volt, nagyon emlékezetes marad nekem az egész verseny. Főleg így, hogy nálunk volt a Nagy Rajt. Összességében tényleg magával ragadó élmény volt az egész Giro.
Borítókép: Jai Hindley a trófeával a veronai amfiteátrumban (Fotó: LaPresse/Fabio Ferrari)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!