A 2020-as Giro d’Italián történt, hogy az utolsó szakasz előtt a brit Tao Geoghegan Hart és az ausztrál Jai Hindley másodpercre azonos időeredménnyel állt az élen; a végén aztán a milánói időfutamon utóbbi 39 másodperccel alulmaradt. Hindley tavaly a 13. szakasz után feladta az olasz körversenyt, egész évben sokat betegeskedett, és az idei Giro előtt nem emlegették a nagy esélyesek között. Ám amikor a 9. szakaszon a Blockhauson, 1665 méteres tengerszint feletti magasságon ő tekert be elsőként a célba, s az összetettben feljött az ötödik helyre, egyértelmű volt, hogy számolni kell vele. A folytatásban még előrébb araszolt, az utolsó előtti, hegyi befutós szakaszon pedig másfél percet vert az addigi rózsaszín trikós Richard Carapazra, átvette tőle a vezetést. A záró veronai időfutamon bőven belefért neki, hogy hét másodperccel kikapjon a 2019-es Girón győztes ecuadori bringástól; Jay Hindley bő egy perc előnnyel győzött a Girón.
– Két éve, amikor nagyon közel kerültem ahhoz, hogy megnyerjem a Girót, szörnyű érzés volt veszíteni a legvégén. Rengeteg időmbe telt, amíg ezen túl tudtam lépni. Most is hasonló helyzet állt elő, de ezúttal nem voltam olyan ideges, mint 2020-ban. Azt persze nem mondom, hogy semmi feszültséget nem éreztem belülről. Ám amikor a szakasz felénél láttam, hogy jó állok, már teljesen megnyugodtam, és semmihez sem fogható élmény volt úgy megérkezni a veronai amfiteátrumba, hogy én nyertem meg a Girót – fogalmazott a BORA-Hangsrohe 26 éves versenyzője, akinek egyetlen rosszul sikerült napja sem volt.
Ám a 18. szakaszon így is nehéz perceket élt ált. A vége felé ugyanis defektet kapott, így fél perccel az esélyesek csoportja után ért be a célba. A szabály az, hogy ha valaki az utolsó három kilométeren belül marad le technikai probléma vagy bukás miatt, akkor megkapja a főmezőny idejét. Hindley is megkapta, de egy ideig nem tudta, hogy a céltól hány kilométerre történt vele a malőr.
A második szakaszon, a budapesti időfutamon a Ponty utcában ilyen volt a versenyzők fogadtatása:
