Felpezsdült az élet a Hungária körúton. Az „utolsó szalmaszál” hadművelet napján rég nem látott tömeg mocorgott a pálya környékén. Legutóbb akkor voltak ennyien (a sors gonosz játéka), amikor a Honvéd játszott albérletben az Új Hidegkuti Nándor Stadionban. Ma mindenki azért gyűlt össze, hogy a labdarúgó NB I utolsó fordulójában az MTK valahogy legyűrje a Debrecent. De még ez sem lehetett volna elég az MTK bennmaradásához, a Honvéd felcsúti veresége is szükségeltetett a kék-fehér vágyak beteljesüléséhez. A két csapat között három volt a különbség az utolsó játéknap előtt, a Horváth Dávid irányításával megtáltosodott MTK az utolsó előtti fordulóban a bajnok Ferencváros otthonában 3-0-s diadalt ünnepelt, abból a szempontból biztosan kedvezőbb helyzetben várta a záró kört, hogy ellenfelének már nem osztott, nem szorzott az utolsó mérkőzése. Joan Carillo tanítványai biztosan a középmezőnyben fejezték be a szezont.
Felcsúton más volt a helyzet, a Puskás Akadémiának a Honvéd ellen szüksége volt a pontokra ahhoz, hogy megkaparintsa a második helyet.
Baráti légkörben hangolódtak rá a felek a meccsre: a Loki sportigazgatója, Tőzsér Dániel az egyik hazai szektor előtt aláírásokat osztogatott a korábbi válogatott mezes fényképekre.
Horváth Dávid, a hazaiak edzője hatalmas tapsot kapott a bemutatásnál. Ezen persze senki sem csodálkozott, az ő vezérletével kezdett el szárnyalni a kék-fehér együttes. A fiatal szakember ezúttal is a fiatalokra szavazott: kihagyta a kezdőcsapatból a tapasztalt Stieber Zoltánt, Gheorghe Grozavot, az északmacedón válogatott Sztefan Szpirovszkit, a Vidivel még a Mezey-érában bajnoki címet szerző Szakály Dénest. Természetesen ott volt a hatalmas tapsviharban a pályára vonuló MTK-ban a Fradi ellen duplázó Futács Márkó és a kevésbé tapasztalt korosztály képviseletében Kata Mihály, Mezei Szabolcs, Nagy Zsombor, és persze a felnőttválogatott-keretbe meghívott Vancsa Zalán is.
A vendégeknél a rutinra szavazott Joan Carillo: Baráth Péter és Baranyai Nimród mellett csak a sok csatát megjárt játékosok kerültek be a kezdőcsapatba, mint például a kapus Gróf Dávid, a válogatottsági csúcstartó Dzsudzsák Balázs, a szintén válogatott Bódi Ádám és Korhut Mihály.
A kezdő sípszó előtt a vendégtábor az „NB II Keleti csoport” rigmussal emlékeztette a hazaiakat, hogy mi vár rájuk, ha ma nem tudnák legyőzni a kedvenceiket.
Aktívan kezdtek a csapatok: a Loki elejét akarta venni mindenféle összeesküvés-elméletnek: Dzsudzsák kemény lövéssel kezdett, de jócskán mellément a kísérlete. Bódi sokat mutatta magát, az MTK fiataljai, például Miknyóczki Ádám és Kata ügyesen húzogattak, de súlytalannak tűntek a jóval férfiasabb felépítésű MTK-játékosokkal szemben. Futáccsal meggyűlt a bajuk a vendégvédőknek, mégsem ő volt a legveszélyesebb, hanem Vancsa. A 13. percben nagy helyzetben lőtt, de a labdát blokkolták a vendég védők.
Bő tíz perc után elkeseredett MTK, MTK-rigmus hallatszott, talán ekkor tudta meg a hazai tábor a rossz hírt, hogy a Honvéd megszerezte a vezetést a Puskás Akadémia ellen. Sőt, egy újabb góllal tett egy hatalmas lépést a bennmaradás felé.
Az MTK közben igyekezett átvenni a játék irányítását, elég volt Vancsához eljuttatnia a labdát, a 17 éves csatár játszi könnyedséggel futotta le szinte bármelyik debreceni ellenfelét. Csak a kelleténél ritkábban jutott el hozzá a labda. Maradtak a pontrúgások, de Futácsot leszámítva eleve esélytelen volt ebben a műfajban az MTK. Sylvain Deslandes hajmeresztő hibája után Mezei akart okos gólt csavarni a hosszú felső sarokba, de nem talált kaput. Futács igen, szorongatott helyzetből lőtt, Gróf szögletre védett. Azonnal megélénkült a hazai tábor. Hazai nézőcsúcs lehetett a stadionban, az ingyenes belépőjegy és nyilván a tét vonzotta a lelátóra a drukkereket, akik kis híján gólt ünnepeltek: Kata elegáns előkészítése után Futács megrezegtette a hálót, de az asszisztens jogosan, les címén érvénytelenítette a találatot.
