Másfél órával a kezdés előtt a magyar drukkerek laza gyűrűjében lábtenisszel melegítettek a magyar játékosok.
Nem negyven-ötven évvel ezelőtti írásból merítettünk nosztalgikus felütésű múltidéző mondatot, ez péntek este történt Ljubljanában a Tivoli jégcsarnok előtti bitumenes placcon. A divízió I/A jégkorong-világbajnokságon, amelyet a nemzetközi szövetség (IIHF) a maga roppant nehezen érvényesíthető szándékai szerint szigorú Covid-protokoll mellett, buborékban bonyolít le. Példának okáért az IIHF sajtóosztálya szigorú büntetésekkel fegyegetőzve dörgedelmes levelet intézett az akkreditált magyar újságírókhoz a Koreai Köztársaság elleni meccs után, mert hogy a sajtó képviselői nem átallották pacsival köszönteni a győztes találkozó után a magyar játékosokat. Három nap alatt szerencsére sok víz lefolyt a Száván, így amikor a labda olykor elgurult a lábtenisz parti alatt, és a drukkerek passzolták vissza azt, elmaradt a fertőtlenítés.
A hangulat békés, már-már idilli volt, miként a jégkorong-világbajnokságokon általában. A hangszóróból szólt a rock, a drukkerek sört szürcsölve, beszélgetve készültek a meccsre, amikor egyszer csak váratlanul a Nélküled ismerős akkordjai csendültek fel. A szlovének láthatóan nem értették, hogy miért éppen erre a nótára pezsdült meg hirtelen a hangulat, de valamit azért megsejtettek annak varázsából.