– Mióta eldöntötte, hogy a Ferencvárosban marad, nem adott interjút. Most már elárulhatja, miért határozott a maradás mellett?
– Rengeteg mindent kellett mérlegelnem, de a legfontosabb az volt, hogy jól érzem magam Magyarországon és a Ferencvárosban. Sokan fejest ugrottak volna egy következő kihívásba, ám én megbecsülöm, amim itt van a Fradiban. Szeretnek, tisztelnek, bíznak bennem.
– Sok helyről keresték?
– Volt néhány ajánlatom. Konkrétak is. Rengeteg volt a pletyka is, de ami igaz volt, arról elsőként tudtam, hiszen a menedzserem mindenről tájékoztatott.
– Japán nem volt opció?
– De. Ők például nagyon szerettek volna, jó pénzt ajánlottak. Csakhogy… Mérlegelnem kellett, huszonnyolc évesen fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy a karrier helyett a pénzt válasszam. A Bajnokok Ligájáról álmodom, újabb felejthetetlen mérkőzésekről. Mindenképpen Európában szerettem volna maradni.
– Sok álmatlan éjszakája volt a végső döntés meghozatala előtt?
– Talán túlzottan is sok időm volt gondolkodni. Fél évig azzal a tudattal keltem, hogy bármikor szabadon, kötöttségek nélkül megállapodhatok bármelyik csapattal. Volt időm gondolkodni, lett volna lehetőségem máshová igazolni, de végső soron nálam a boldogság az első. Ráadásul a Ferencváros sokat segített az elmúlt években, itt lettem igazán jó futballista, norvég válogatott labdarúgó, ezt is figyelembe vettem. Sokan boldogan igent mondtak volna az elém tett fizetési ajánlatokra, de nekem nem a pénz a legfontosabb. Két évvel ezelőtt mehettem volna Antwerpenbe is, nagyon jó szerződést ajánlottak, az egyik legjobban fizetett labdarúgó lettem volna a ligában, de elutasítottam. Nem a pénz, hanem az érzelmeim miatt.
A teljes interjút a Nemzeti Sport honlapján olvashatják.
