A tornagyőzelem azért is volt fontos Van Rijthoven számára, mert ezzel meggyőzte a füves pályás eredményeket hagyományosan nagyra tartó wimbledoni szervezőket, hogy szabadkártyát adjanak neki a főtáblára. A ranglistás helyezése alapján a hollandnak selejtezőt kellett volna játszania, azzal pedig az év első két Grand Slam-tornáján sikertelenül próbálkozott. A Roland Garroson járt legközelebb a főtáblára jutáshoz, de a kvalifikáció utolsó fordulójában kikapott a felvidéki Gombos Norberttől.
Wimbledonban tehát debütálhatott GS-főtáblán Van Rijthoven, és ha már megkapta az esélyt, élt vele itt is. A negyedik fordulóig vezető úton ugyanúgy egyetlen játszmát veszített el, mint következő ellenfele, a címvédő Novak Djokovics.
Kívülről úgy tűnik, mintha ez egy tündérmese lenne, pedig valójában csak a kemény munka, az önbizalom és a pozitív hangulat eredménye
– fogalmazott harmadik fordulós, Nikoloz Baszilasvili elleni sikere után a holland játékos, aki azt azért elismerte, hogy az ATP-tornagyőzelme a semmiből jött, hiszen korábban még Challenger-versenyt sem nyert.
Annak hátterében, hogy Tim van Rijthoven csak ennyi idősen érte el az első kiemelkedő eredményét, egy makacs csuklósérülés áll, amely miatt a visszavonulás is megfordult a fejében. Most nagyon örülhet neki, hogy nem adta fel.
– A torna előtt úgy voltam vele, hogy az lenne az álom, ha játszhatnék Djokoviccsal, csodálatos, hogy ez megadatik nekem. De minden meccsnek úgy megyek neki, hogy van esélyem nyerni, ezúttal sem lesz másképp – hangsúlyozta Van Rijthoven, aki idén nyolc találkozó után is veretlen ATP Tour-szintű meccseken.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!