Kopasz Bálint édesanyja is vigasztalta a megtört reménységet

Adolf Balázs C–1 1000 méteren nem jutott döntőbe, ötezer méteren pedig címvédőként csupán ötödik lett a múlt heti kajak-kenu világbajnokságon. A még csupán huszonkét éves kenus nem beszél mellé, nem keres kifogásokat, őszintén kimondja, neki is csalódást okozott a szereplése. Ennél is jobban bántja, hogy nem érti a gyengélkedése okát. Pihenni nincs idő, jövő héten máris az Eb következik, Adolf Balázs nem is annyira érmeket, mint válaszokat remél a kételyeire.

– Csütörtök délben beszélgetünk, éppen végzett az edzéssel. Nincs idő tehát pihenni a világbajnokság és az Európa-bajnokság között?
– Ellenkezőleg, már így is túl sok edzést hagytam ki. Hétfő este indultunk haza Kanadából, kedden délben értünk haza, szerdán már muszáj volt vízre szállni.

– Jövő héten máris kezdődik az Eb. Mit lehet tenni ilyen rövid idő alatt?
– Alapvetően átmenteni a formát, bár az én esetemben ez kissé furán hangzik. Pótalapozásra, hosszú, kemény evezésekre mindenesetre nincs idő, rövidebb, intenzív edzésekkel igyekszünk, inkább így mondanám, javítani a formámat.

– S közben megfejteni, hogy mit rontott el a világbajnokságon?
– Arra kevés lesz ez az egy hét. Egyelőre fogalmam sincs, sőt fogalmazhatok többes számban, az edzőmmel, Pétervári Pállal együtt fogalmunk sincs, miért mentem gyengén a vb-n.

– Haladjunk sorjában! Ezer egyesben az előfutamban ugyan majd hét másodperccel lemaradt az egyből döntős szereplést jelentő első helyről, ám akkor még bizakodóan nyilatkozott. Mire alapozva?
– Ennek sem tudom a pontos okát, de az előfutamok, legyen bár világbajnokság, Európa-bajnokság, világkupa, általában nem esnek jól. Most is azt éreztem, hogy az utazás, a rápihenés után kell egy erős pálya, amivel úgymond kiégetem a testem, s akkor majd a középfutam már jól alakul. Talán tudtam volna néhány másodperccel jobb időt evezni, de így is kihajtottam magam, szinte maxpályát mentem.

– A középfutamban harmincöt századdal maradt le a továbbjutást érő harmadik helyről, ami tényleg nüansznyi, sőt négyen szinte egyszerre estek a célba. Hüttner Csaba szövetségi kapitány két körülménnyel magyarázza, hogy lemaradt a döntőről, egyrészt a cseh Martin Fuksa sportszerűtlen versenyzésével, aki a táv egy részében vizezett, másrészt a szembe széllel, ami nem kedvez önnek. Ez valóban magyarázat, vagy csak kifogás?
– Fuksa valóban vizezett, a felvételeken is jól látható. A szabályok szerint a két bójasor között, középen kell haladni, indokolatlanul nem szabad kitérni egyik irányba sem, ha ez mégis megtörténik, akkor azonnal korrigálni kell. Nos, Fuksa ok nélkül lapátolt a brazil olimpiai bajnok Santoshoz közelebb, azaz nem ok nélkül, hanem azért, hogy vizezni tudjon. Nem végig, csupán száz-kétszáz méteren át, de azalatt tudott kicsit pihenni, ami nagy előny a hajrában. Nem haragszom rá, kihasználta a lehetőséget, a versenybíróság határozatlanságát. Hüti (Hüttner Csaba szövetségi kapitány – a szerk.) óvott is, amire azt a választ kapta, mostantól fokozottan figyelnek Fuksára. Köszöntem… De persze magamat is hibáztatom, a kubai srácot igazán elkaphattam volna. Az egyetlen pozitívum, hogy Fuksa a döntőben harmadik lett, pedig a szabálytalansággal együtt kevés volt közöttünk a különbség. A szembe szélről azt mondhatom, tudom, kifogásnak hangzik, hiszen mindenkinek egyformán szembe fúj, de a testalkatom miatt ez engem tényleg jobban hátráltat.

– Azért mert magasabb és vékonyabb a vetélytársainál?
– Igen. Tudom, még jobban meg kell erősödni, dolgozunk is rajta, kondizom rendszeresen, ugyanakkor az eddig sikeres edzéstervvel, aminek az állóképesség-fejlesztés az alapja, nem akarunk szakítani.

– Csak hogy a laikusok is értsék, az izomerőt próbáljuk meg számosítani. A beérett kajakosok, kenusok fekve nyomásban százhúsz kilót biztosan tudnak, sőt inkább százharminc, száznegyvenet. Ön hol tart?
– Egyelőre egy mázsánál, e téren még van hová fejlődnöm bőségesen.

– Azt még írhatjuk a balszerencse számlájára, hogy ezer egyesben lemaradt a döntőről, de mivel magyarázható, hogy ötezer méteren címvédőként, az élmezőnytől leszakadva csupán ötödik lett?
– Semmivel. Éppen ez a legnagyobb bajom. Az ezres középfutamot még én is meg tudom emészteni, de ami vasárnap történt velem, azt még most sem tudom értelmezni. Először is, nem azért lettem harmadik a B döntőben ezren, mert nem vettem komolyan, tartalékoltam volna az ötezerre, hanem mert annyira voltam képes. Ötezren aztán olyan történt velem, ami hosszú távon talán még sohasem, egyszerűen nem bírtam az iramot, s leestem a moldáv srác vizéről. Nem vagyok elég erős, oké, emiatt nem ment az ezer egyes, de elsősorban, mint mondtam, állóképességre edzem, s mégsem bírtam az iramot, ez tényleg felfoghatatlan. Nem tudom, mit kellene másképp csinálni.

– Feltétlenül másképp kell?
– Tényleg nem tudom. Az edzőm sem érti, arra gyanakszunk, hogy talán bujkált bennem valami betegség. A válogató után két hétig fájt a torkom, náthás voltam, talán covidos, az üthetett vissza, vagy nem tudtam akklimatizálódni. Nem kapkodunk, mint említettem, megpróbálom átmenteni a formát az Eb-re, ami után talán okosabbak leszünk, akár jól szereplek, akár nem.

– A brazil Santos, valamint a kubai és a kínai kenus nem lesz ott, de így is erős a mezőny. Mire számít?
– Igen, nagyon sűrű a mezőny. Régebben a német Brendel kiemelkedett a többiek közül, most viszont van úgy tizenkét szinte egyforma kenus. Muszáj javítanom.

– Eddig egyenletes volt a fejlődése, egyetlen megtorpanás még nem a világ vége.
– Igen, mindenki ezzel biztat. A világbajnokság után Kopasz Bálint édesanyja, egyben edzője is azzal vigasztalt, a munkának idővel ki kell jönnie. Bálintnak is kellett még néhány év, mire a felnőtt mezőnyben is győzni tudott. Igyekszem a pihenésre, regenerációra még nagyobb hangsúlyt fektetni ezekben a napokban, s bízom benne, tényleg kijön a forma az Eb-n.

Borítókép: Adolf Balázs először került hullámvölgybe a pályafutása során (Fotó: Nemzeti Sport)