A kajak-kenu világbajnokságoknak évtizedek óta nehezen kezelhető velejárója, hogy a döntőket – idén a vegyes egységekével együtt szám szerint harmincnégyet! – egyetlen hétvége, két nap leforgása alatt bonyolítják le. Valósággal rázúdul a rengeteg eredmény az emberekre, még a sportágban járatos érdeklődők is nehezen követik az eseményeket, hát még az általános sportkedvelők. Néhány éven át kísérleteztek a program legalább három napra való széthúzásával, ám rövid távon nyilván a tömörségben érdekelt tévétársaságok diktálnak. Hosszú távon ez azonban nem szolgálja a sportág érdekét, a nemzetközi szövetség (ICF) mégsem képes változtatni eme gyakorlaton.
A kavalkádban éppen ezért az értékeléskor érdemes az olimpiai futamokra szűkíteni az óriási halmazt. Párizsra gondolva az eddigi tizenkettővel szemben ez már csupán tíz versenyszám.
- Férfi kajak (3): K-1 1000 méter, K-2 és K-4 500
- Női kajak (3): K-1, K2 és K-4 500
- Férfi kenu (2): C-1 1000 és C-2 500
- Női kenu (2): C-1 200 és C-2 500.
Ezek közül egyet nem is annyira önkényesen kiemelhetünk. A férfi kajak egyes ezer méter egyértelműen a legnagyobb presztízsű szám, ráadásul – a C-1 1000 mellett – a kezdetek, tehát az 1936-os berlini olimpia óta mindig szerepelt az ötkarikás programban. Hatalmas teljesítmény, hogy e királyinak versenynek jelenleg magyar egyeduralkodója van. Kopasz Bálint 2019-ben hazai pályán, Szegeden lett először világbajnok, majd 2021-ben megnyerte az olimpiát is. Utána, szeptemberben a koppenhágai vb-n csak második lett nagy riválisa, a portugál Fernando Pimenta mögött, de Kanadában visszaszerezte a trónt. Pedig, miként elmondta, a körülmények nem kedveztek neki.