Hogy kerülhet egy olyan csoportmérkőzés a vb-k történetének legérdekesebbjei közé, amelynek a továbbjutás szempontjából már semmiféle tétje nem volt?
A választ a kérdésre a nagypolitika területéről kaphatjuk meg. Az 1974-es nyugat-németországi világbajnokság 1. csoportjában egy négyesbe került az egymással korántsem baráti kapcsolatokat ápoló két német állam, az NSZK és az NDK csapata. A kvartett utolsó összecsapását vívták meg egymás ellen június 22-én Hamburgban, és az addig lejátszott mérkőzések alapján már mindkét alakulat magabiztosan továbbjutott a legjobb nyolc közé, így a futballtörténelem egyetlen nyugatnémet–keletnémet meccsének a presztízsen túl vajmi kevés tétje volt.
A presztízs azonban néha elsöprő erejű, így történt ez ekkor is. A motiváltabban játszó keletnémetek Jürgen Sparwasser 77. percben szerzett góljával 1-0-ra legyőzték a Nationalelfet.
Számtalan, a kettéosztott Berlinben játszódó történelmi film egy-egy jelenete, pillanatképe is foglalkozott már ezzel a mára legendássá vált találkozóval, így lehet fogalmunk arról, hogy mit érezhettek 48 évvel ezelőtt a gól, illetve a lefújás pillanatában a meccset tévékészülékeken nyomon követők a fal egyik vagy másik oldalán. Az biztos, hogy a Volkspark stadion több mint hatvanezer nézőjének túlnyomó többségén a teljes döbbenet lett úrrá azokban a pillanatokban.
A nyilván a kommunista állampárt engedélyével a meccsen jelen lévő keletnémetek persze tomboltak, miért is ne tették volna, hiszen az 1949-ben kreált NDK-nak megdicsőülést jelentett a gazdag, kapitalista rokon, szomszéd elleni siker, ahogyan azt akkoriban ironikusan megjegyezték: átvitt értelemben a Trabant legyőzte a Mercedest.
Azonban ennek az eredménynek lett egy olyan hozománya is, hogy az ezzel csoportelső keletnémetek egy jóval nehezebb ágra kerültek a középdöntőben, Hollandia, Brazília és Argentína ellen már csupán egy pontot tudtak szerezni, míg a nyugatnémet együttes Lengyelországot, Svédországot és Jugoszláviát is legyőzve bejutott a döntőbe, majd meg is nyerte a világbajnokságot, 1954 után a másodikat.
