Gerard Piqué bejelentette, hogy búcsúzik, játékosként visszavonul, ez lesz az utolsó meccse. A Barcelona szurkolóit kissé váratlanul érhette a bejelentés, ugyanakkor a futballista alighanem nagyon jól döntött, hiszen az utóbbi időben egyre többet hibázott és egyre kevesebb időt töltött a pályán. Xavi Hernández vezetőedző, aki játékostársa volt Pique-nek, ezt mondta az Almeira elleni találkozó előtt:
– Fontos a jó eredmény Gerard távozása miatt is, aki megérdemel minden szeretetet a szurkolóktól. Nagyra tartottam őt játékostársamként és most edzőként is. Úgy döntött, végleg felhagy a profi labdarúgással, amit teljesen megértek a körülmények fényében. Kevésbé érezte magát fontosnak és hasznosnak. Én is voltam hasonló helyzetben, és ilyenkor normális, ha félreállunk. Élő szerződése van a klubbal, tehát folytathatná, mégis a visszavonulás mellett döntött, ami megmutatja, hogy milyen remek ember. A legjobbakat kívánom Piquének, mindig hálásak leszünk neki. A szurkolóknak tisztelni és becsülni kell őt azért, ami: egy legenda. A szezon előtt volt egy találkozónk, elmondtam neki a benyomásaimat. Nagyon bensőséges beszélgetés volt, edzői pályafutásom egyik legnehezebb pillanata, azért is, mert baráti viszonyban vagyunk, és nagyra becsülöm őt. Minden játékos életében eljön ez a pillanat. Eljutunk arra a pontra, mikor már nem vagyunk annyira fontos része a csapatnak, ezért rosszul érezzük magunkat, ezen átmentem én is. Nehéz ezzel megküzdeni.
Xavi betette a kezdőbe a búcsúzó legendát, és a 85. percben lecserélte, hogy a szurkolók külön ünnepelhessék. A csapat akkor már 2-0-ra vezetett, ez is lett a végeredmény úgy, hogy Robert Lewandowski kihagyott egy tizenegyest, a második félidő elején Ousmane Dembélé szép megmozdulás után szerezte meg a vezetést a Barcának, majd Frenkie de Jong lőtt ötről a léc alá. Piqué sírva hagyta el a pályát, és bizony Xavi is megkönnyezte ezt a jelenetet. A védő 769 mérkőzést játszott profi karrierje során, 23-at a Manchester Unitedben, 28-at a Real Zaragozában, 616-ot a Barcában és 102-t a spanyol válogatottban. Harmincöt évesen búcsúzott, fénykorában a világ egyik legjobb és legsikeresebb védője volt, aki 36 nagy trófeát szerzett a csapataival. A mérkőzés után így búcsúzott: – Először is, köszönöm. Minden kollégámnak, a személyzetnek, az edzőteremben dolgozóknak, mindazoknak, akik nap mint nap segítenek nekünk, hogy mindent megkönnyítsenek. Köszönet a vezetőségnek mindezekért az évekért. Az életben, amikor az ember idősebb lesz, rájön, hogy néha szeretni annyi, mint elengedni. Meggyőződésem, hogy a jövőben újra itt leszek. Ez nem búcsú, évekkel ezelőtt elmentem, aztán visszajöttem. Itt születtem, és itt is fogok meghalni.
