Szujó Zoltán kibújt a szélárnyékból, de magyar F1-pilótát nem ígér

Tizenhét éven át egybeforrt Szujó Zoltán neve a hazai Formula–1-es közvetítésekkel, amelyeket riporterként, műsorvezetőként és kommentátorként színesített. A televízióból való 2019-es távozása óta többek közt a magyar autósportban is elkezdett dolgozni, és ennek a küldetésének új szintjére lépett csütörtökön, amikor megválasztották a Magyar Nemzeti Autósport-szövetség (MNASZ) elnökének. A sportágon belüli feszült helyzetet szemlélteti, hogy Szujó Zoltán bejutása is nehézkes volt a tisztújító közgyűlésre. A feladatok mellett szóba került a 800 lóerős F1-autó, amit vezethetett, és a salgótarjáni Karancs Szálló előtt sorakozó raliautók halvány, mégis meghatározó emlékképe is.

20210823 Gyomaendrőd Ünnepélyes fogadással, színpadi köszöntésekkel és pódiumbeszélgetéssel várták haza Gyomaendrődön Tótka Sándor kajakozót. Az eseményen egyértelmű volt a település rajongása első olimpiai bajnokuk irányába, hiszen majd ezren üdvözölték büszkeségüket jelző tapssal, amikor megérkezett a Szabadság térre. Fotó: Bencsik Ádám BÁ Békés Megyei Hírlap képen: Szujó Zoltán műsorvezető Fotó: Békés Megyei Hírlap/Bencsik Ádám

– Elnökjelöltként először tényleg nem engedték be a tisztújító közgyűlésre?
– Igen, az elején volt egy kis kellemetlenkedés, bement vagy kétszáz ember a terembe, de engem már nem engedtek be tűzvédelmi okokra hivatkozva – válaszolta Szujó Zoltán. – Fel voltam készülve rá, hogy lesz némi személyeskedés, de végül ezek az apróságok nem sokat számítottak, és annak örültem, hogy a lángoló érzelmek ellenére kulturált mederben zajlott le a szavazás, mindazonáltal egyértelmű célom a belső ellentétek csökkentése, a morál javítása a hazai autósportban.

– Szoros befutóval szerezte meg az elnöki tisztséget, 103:92 arányban győzte le a szövetséget az elmúlt nyolc évben vezető Oláh Gyárfást. Azt kapta, amire számított?
– Biztos voltam benne, hogy nem lesz könnyű dolgom, már csak azért sem, mert a tagság jelenlegi összetétele nem képezi le hitelesen azt a közösséget, amely alakítja a hazai autósportot. Vannak, akiknek csak nagyon áttételesen, sok esetben céges kapcsolatokon keresztül van közük az autóversenyzéshez, de maguk nem végeznek tevékenységet. Azt szeretném elérni, hogy azok alakítsák a magyar autósportot, akik aktívan részt is vesznek benne, ezért az egyik legfontosabb feladat, hogy felülvizsgáljuk a tagság összetételét, ami reményeim szerint gyors folyamat lesz.

– Jelzésértékű, hogy Gyulay Zsolt, a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatója is bekerült az MNASZ új elnökségébe?
– Több annál, a koncepció része. Igyekeztem úgy összeállítani az elnökség tagjait, hogy széles kapcsolati háló alakuljon ki iparági, sportszakmai, mobilitás vagy épp utánpótlásvonalon. Szerintem egy elnökség ereje abban rejlik, hogy a tagok óriási kapcsolatrendszerét egy ügy érdekében veti latba, ami jelen esetben a magyar autósport. Ennek a közegnek megkerülhetetlen, ikonikus és fontos helyszíne a Hungaroring, amellyel az eddiginél harmonikusabb kapcsolatot szeretnék kialakítani. Hatalmas megtiszteltetés, hogy Gyulay Zsolt elvállalta a feladatot, különösen, hogy a Hungaroring mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is egyben.

Szujó Zoltán elnöki szerepre cserélte a mikrofont Fotó: Békés Megyei Hírlap/Bencsik Ádám

– Melyek a legfontosabb vállalások, amiket teljesítene elnökként a következő négy évben?
– Fontos a márkaépítés, mert a magyar autósport mint brand jelenleg nem karakteres, pedig az lehetne. Szeretném meghonosítani a promóteri szemléletmódot, ami nem azt jelenti, hogy az MNASZ innentől felcsap versenyszervezőnek – bár a sportág népszerűsítése céljából ez is tervben van –, sokkal inkább arról van szó, hogy a szervezőknek megfelelő segítséget tudjunk nyújtani, a biztonsági követelményeket precízen át tudjuk adni, miközben a versenyzők és a rajongók jól érzik magukat. Nagyon fontos a sportbírók képzése is, jelenleg ugyanis kevesen vannak, és nélkülük nincs autóverseny, nemcsak Magyarországon, hanem sehol a világon. A hazai autósport jól felfogott érdeke, hogy a sportbírókat jobban megbecsüljük – anyagilag és erkölcsileg egyaránt.

– Azt hittem, inkább magyar versenyzőt ígér a Formula–1-be…
– Ilyet sajnos nem ígérhetek… Ugyanakkor ha tíz éven belül lenne egy F1-es versenyzőnk, akkor ő jó eséllyel már gokartozik valahol, és ilyen szemmel is érdemes az utánpótlásra fektetni a hangsúlyt. 2004-ben átélhettem, amikor egy honfitársunk ott volt a rajtrácson az F1-ben, ott voltam Indianapolisban, ahol Baumgartner Zsolt pontot szerzett, ami fantasztikus érzés volt. Vannak tehetségeink, de ettől a katarzistól most messze vagyunk. Tóth László az elmúlt két évben az F3-ban szerepelt, és még onnan is hatalmas ugrás az F1.

Szujó Zoltán egyszerre beágyazott és kívülálló

– Milyen mérhető faktora lesz az elnöki teljesítményének?
– Például az, hogy egy amatőr versenyen hányan indulnak, és biztonságosan lezajlik-e a rendezvény. A tömegbázist kell szélesíteni, több ember számára kellene elérhetővé tenni az autósportot, mert hosszú távon ez vezet a kirakatban lévő eredmények javulásához is. Az autósport jelenleg közpénzt nem költ, itt mindenki a legjobb tudása szerint igyekszik finanszírozni a költségeket, amiből következik, hogy nem demokratikus sportágról van szó, az esélyek nem ugyanolyanok. 

Ha lesz központilag mozgósítható forrás, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben különösen nehéz, akkor azt okosan kell felhasználnunk, elsősorban az utánpótlás érdekében. 

– Önt 2019-ben Palkovics László kérte fel, hogy dolgozzon a magyar autósportért a Magyar Autó-Motorsport és Zöld Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. (HUMDA) berkein belül. Rossz nyelvek szerint a miniszter távozásával a HUMDA jövője bizonytalan lett, és kellett a pozíció az embereknek, jelesül az MNASZ elnöke lett. Mit szól hozzá?
– Először is, én már egy ideje nem vagyok a HUMDA alkalmazásában, másodszor, úgy tudom, hogy ennek az állami háttérintézménynek a jövője továbbra is biztosított. Harmadrészt azt is látni kell, hogy a HUMDA a kormányzat számára az autósporthoz fűződő területek, a közlekedésbiztonság, a mérnökképzés, a tesztkörnyezet kialakítás, a mobilitás miatt fontos, tehát egy nagy ökoszisztémában működik, aminek csak egy kis szelete maga az autósport. A HUMDA persze elkezdett autósportos projekteket is, és ezek tapasztalatát igyekszünk hasznosítani az MNASZ tevékenysége során, a két szervezet között kölcsönös, jól működő kooperáció várható.

– Labdarúgásban sokak szerint jogos, mások szerint elavult nézet, miszerint csak az beszélhet hitelesen a sportágról, aki ismeri az „öltöző szagát”. Az ön nevét a legtöbben az autósporthoz kötik, lényegében mégis kívülállóként lett szövetségi elnök. Ez jó vagy rossz?
– Amikor elgondolkodtam azon, hogy ringbe szálljak-e, számomra is nagy kérdés volt, hogyan fogad majd a közeg. Az én esetem speciális, mert valóban kívülről jövök, az elnökségben is vannak, akiknek sokkal szélesebb az ismeretségi körük az enyémnél, de közben belülről is érkezem, mert van rálátásom az autósportra. Szerintem az sem feltétlenül csak pozitív, ha valaki beágyazott és az sem, ha teljesen kívülálló, én viszont köztes állapotban vagyok, és próbálom kihasználni ennek az előnyeit. Jó, hogy az emberek az autósporton keresztül ismerték meg a nevemet, de nekem ugyanilyen fontos, hogy kivívjam a tagság elismerését, mert az igazi szakmai viták ott zajlanak. Nagy hangsúlyt fektetek a szakmai csoportokra, azt nem nekem kell megmondani, hogyan kell kiszalagozni egy rali gyorsasági szakaszt, vagy milyen legyen a padkavédelem, mert vannak szakemberek, akik ehhez sokkal jobban értenek.

Egyszer két napig reszketett, mint a nyárfalevél

– Még az előző kérdésnél maradva: mennyire ismeri, ha nem is az öltöző, de legalább a pilótafülke szagát?
– Egyszer Formula–1-es autót is vezettem, Giancarlo Fisichella 1999-es Benettonját próbálhattam ki a franciaországi Magny-Cours-ban. Emlékeim szerint 800 lóerős és 600 kilogrammos volt a versenyautó, amibe szinte nem is ülni, hanem már feküdni kellett, és a csontjaimban éreztem azt a megzabolázhatatlan erőt, ami tiszteletet parancsolt. Bár csak a safety car mögött mentünk, utána két napig reszkettem, mint a nyárfalevél. Ezen felül 2007-ben és 2008-ban versenyeztem a Magyar Suzuki Swift Kupában, de maradjunk annyiban, nem feltétlenül baj, hogy a mikrofonnál maradtam, és nem lettem autóversenyző.

Amikor Michelisz Norbert beült az autómba, és csak úgy másfél másodperccel jobbat ment nálam, éreztem, hogy a tehetségem sajnos nincs meg a versenyzéshez, de legalább kipróbáltam.

– Egy generáció nőtt fel úgy, hogy riporterként vagy kommentátorként önt hallgatta az F1-es közvetítések alatt, így a sportághoz való kötődése nyilvánvaló. Ennek a szerelemnek mi volt a kezdőpontja, amit a nyilvánosság még nem láthatott?
– Ott állok apukámmal a Karancs Szálló előtt Salgótarjánban, és a kiállított színes autókat nézegetem a Salgó Rally-n valamikor a nyolcvanas években. Ez az első halvány, de már konkrét emlékem az autósporttal. Élénken élnek bennem a túrkevei autocross-versenyek, amelyeket a nagypapámmal rendszeresen látogattam, hiszen a közelben, Békés megyében nőttem fel. Egészen meghatározó élmény volt, amikor az 1990-es F1-es Magyar Nagydíjon nagypapámmal ültem a fűben a 14-es kanyar külső ívén a Hungaroringen, és onnan néztem, ahogy egy számomra ismeretlen belga fiatalember, Thierry Boutsen arat győzelmet Ayrton Sennát, Nelson Piquet-t és többek közt még Gerhard Bergert és Nigel Mansellt megelőzve. Az autósport szeretete családi örökség, korán megfertőződtem vele, és azt látom, hogy azok, akik ma Magyarországon tevékenyen dolgoznak az autósportban, hasonlóképpen vannak ezzel. Most az a dolgom, hogy elérjem, ennek a közösségnek csak azok lehessenek a tagjai, akik ilyen mélyen gyökerező elhivatottsággal viseltetnek az autósport iránt.

Borítókép: Szujó Zoltán, az MNASZ új elnöke (Fotó: Békés Megyei Hírlap/Bencsik Ádám)