időjárás -2°C Adél 2023. január 29.
logo

Nagy elismerésben részesült Milák Kristóf korábbi edzője

Magyar Nemzet
2022.12.02. 14:30 2022.12.02. 14:35
Nagy elismerésben részesült Milák Kristóf korábbi edzője

Félreérthetetlen módon fogalmazta meg a fiatal úszóknak – a jövő bajnokainak – címzett jó szándékú figyelmeztető üzenetét a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának tagjai közé az elmúlt héten beiktatott Selmeci Attila, aki világnagyságot nevelt Milák Kristófból, most viszont már nincs saját tanítványa. A 64 éves szakember jelenleg a Magyar Úszószövetség szakmai alelnökeként és az edzőbizottság vezetőjeként hasznosítja magát, látja el tanácsokkal a nála fiatalabb kollégáit.

Selmeci Attila negyven év kemény munkájával és világraszóló sikerek sokaságával alapozta meg a tekintélyét. Milák Kristóf az ő irányításával lett olimpiai bajnok és úszott először vilácsúcsot a 200 méteres pillangóúszásban még a 2019-es kvangdzsui világbajnokság döntőjében.

Az „Úszópápa” sem volt úszó

– Járom az országot, lépten-nyomon találkozok azokkal a feltörekvő tehetséges fiatalokkal, akik a visszavonult Cseh Lászlót és a pályafutása közelgő lezárását lebegtető Hosszú Katinkát tekintik példaképüknek, és szeretnének rájuk emlékeztető sikerekkel kitűnni. Neveket nem mondanék, de amit tapasztalok, az optimizmussal tölt el – nyilatkozta az Szpress Hírszolgálatnak Selmeci Attila, akinek a szívét szűnni nem akaró vastaps dobogtatta meg a sportág egykori és jelenlegi nagyságai előtt tisztelgő ünnepi gálán. 

– Ugyanakkor azt sem titkolhatom, hogy találkoztam már olyan, a tizenéves koruk derekán járó, nagyravágyó fiatal versenyzőkkel is, akiknek egy kicsit szerényebbnek kellene lenniük. Nekik csak azt tanácsolhatom, hogy előbb bizonyítsák be az úszás és a lemondásokkal teli munka iránti alázatukat, és csak aztán sorolják az igényeiket és tartsák a markukat. Ezzel addig nincs is baj, amíg nem esnek túlzásba és nem követelőznek. Nem sajnálok tőlük semmit sem, mert aki bajnoki érmekre vágyik és válogatott szereplésekre, annak eleve oda kell tennie magát, a kérdés inkább az, hogy milyen erős és tartós a bennük lakozó motiváció – folytatta minden idők egyik legsikeresebb hazai mestere, akit inkább uszodai, mint úszóhírességnek kellene nevezni, hiszen soha nem tartozott ennek a sportágnak a versenyzői közé.

Ahogy egykor az „Úszópápa”, Széchy Tamás sem, akinek a „versenyistállójában” ennek ellenére olyan úszónagyságok nevelkedtek, mint – a nevek sorrendjének nincs jelentősége – Hargitay András, Verrasztó Zoltán, Wladár Sándor, Vermes Albán, Czene Attila, Darnyi Tamás, Rózsa Norbert és Szabó József.

A jól kifejező alázat szót amúgy előszeretettel építi be a mondataiba Selmeci Attila, aki éppen ennek az erénynek a naponta megnyilvánuló kifejezését kérte olykor számon Milák Kristóftól. Talán ez is vezetett ahhoz, hogy a tokiói olimpia után elváltak az útjaik.

 

Mint aki feljutott a Himalája legmagasabb csúcsára

– Gyökeres változás következett be az életemben a tokiói olimpiát követően, amely egy újabb csúcs meghódítását jelentette mindkettőnk számára. Negyven év után először maradtam saját versenyző nélkül, s bizony az új helyzet furcsaságát a vártnál is nehezebben tudtam feldolgozni. Ugyanakkor az is igaz, hogy végre vissza tudtam venni a tempóból, bár az uszodákat új tisztségemben is napi rendszerességgel látogatom. Akinek tudok, segítek, aki a tanácsomat kéri, annak a rendelkezésére állok. Szerencsémnek mondhatom, hogy a szövetség nem engedte el a kezemet, és itt azt is meg kell említenem, hogy Wladár Sándor elnök kezdeményezésére vehettem át az edzőbizottság vezetését, akinek a javaslatát tudomásom szerint a szakma legjobbjai közé tartozó edzőkollégáim is támogatták. Soha nem a rangokért és a tisztségekért dolgoztam, szakmai alelnökké választásom napjának az estéjén mégis úgy éreztem magam, mint a bátor alpinista, aki feljutott a Himalája legmagasabb csúcsára. Most, hogy a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába is „beléphettem”, elmondhatom, hogy a munkásságomat jobban már nem lehet elismerni.

Selmeci Attila a magyar úszósportot, az egyesületeket, az edzőket és a versenyzőket egyaránt érintő új helyzetről is szót ejtett, amelyet csak erőltetett optimizmussal lehet rózsásnak nevezni.

– Alig egy évvel azután, hogy a Covid-járvány és az uszodabezárások mélyütései keményen megrendítették az egész sportágunkat, most a rezsinövekedés következtében ismét aggasztó helyzet alakult ki, amire gyors megoldást kellett találni. Mindenkinek tetszőt nem lehetett, de azért az mégis nagy dolog, hogy a sportkormányzati segítségnek köszönhetően 77 uszoda ajtaja nyitva maradt a versenyzők és a szabadidős sportolók előtt. Át tudom érezni azoknak az edzőknek és versenyzőknek a helyzetét, akik eddig átlagosan naponta 2,5 kilométert tettek meg azért, hogy elérjék a megszokott uszodájukat, most viszont tízszer messzebbre kell menniük, hogy ne kényszerüljenek feladásra. Remélem, hogy jövőre sokkal jobb lesz a helyzet, amire azért is szükség van, mert a szövetség országos programjai nem fékeződhetnek le – hangsúlyozta Selmeci Attila, aki nemrégiben a jövő bajnokainak soproni közös edzőtáborában segédkezett, ezen a hétvégén pedig Prágában, a Közép-európai Kupa versenyen figyeli a magyar úszósport elitjébe pályázó fiatalok szereplését.

Borítókép: Wladár Sándor és Selmeci Attila, kezében az elismerő oklevéllel (Forrás: Magyar Úszószövetség)

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.