A 70 éves amerikai edző, Loren Seagrave fogalom az atlétikában. Az elmúlt évtizedekben több tucat atlétát segített olimpiai, illetve világbajnoki győzelemhez. Már az is terjedelmes lista, ha csak a legismertebb tanítványai gyűjtjük csokorba.
Világhírű sprinterek tartoznak hálával neki
A 100 gátas Benita Fitzgerald az irányításával javította 12,83 másodpercre az amerikai rekordot, majd nem sokkal később olimpiai bajnok lett az 1984. évi Los Angeles-i olimpián.
Összeköthető vele a szintén olimpiai (2004), valamint négyszeres világbajnok (2003, 2005, 2009, 2011) távolugró Dwight Phillips parádés menetelése is, aki a tökéletesített technikájának és megreformált felkészülésének köszönhetően 874 centiméterig jutott, és ezzel az eredménnyel – ha mindenkinek csak a legnagyobb ugrását vesszük figyelembe – akkor a férfi-távolugrás örökrangsorában Mike Powell (895 cm), Bob Beamon (890 cm), Carl Lewis (887 cm) és Robert Emmijan (886 cm) mögött holtversenyben az ötödik Larry Myricksszal és Eric Walderrel közösen.
Hálával gondolhat vissza a Seagrave mellett eltöltött éveire 400-on és a 4×400-as váltóval összesen háromszoros olimpiai, valamint nyolcszoros világbajnok LaShawn Merritt, vagy éppen a 100 méter 1996-os olimpiai bajnoka, az Atalantában a 4×100-as kanadai váltóval is győztes Donovan Bailey, aztán a klasszikus számban 2004-ben ötkarikás aranyérmes Justin Gatlin, de a felsorolást még hosszasan lehetne folytatni.
Loren Seagrave olyan edzőnek és mentornak vallja magát, akit a pályára lépésétől kezdve egészen mostanáig a tudásvágy, a tökéletesre törekvés és az új kihívások vezéreltek. Értékes ismereteit elsősorban szülőhazájában, az Egyesült Államokban kamatoztatta, de edzéseket vezetett és tanácsokat adott Ausztrália, Brazília, Kanada, Kína, Anglia, Olaszország, Németország és Thaiföld legjobb sprintereinek, gátfutóinak és távolugróinak is.
Immár második éve pedig Magyarországon dolgozik, mint a szövetség kiemelt atlétikai programjának gyorsaság- és állóképesség-fejlesztési szaktanácsadója. Emellett az MTK Atlétikai Akadémiájának sportmódszertani központjában is örömmel osztja meg az immár fél évszázados tapasztalatait a magyar szakemberekkel, ugyanebben a klubban egy „saját” versenyzője is van.
Profi szakács is volt
A joviális amerikai „öregúr” nem győzi hangsúlyozni, hogy továbbra is kiolthatatlanul ég benne az atlétika szeretete, aki akkor igazán boldog, ha azok a versenyzők, akikkel összehozta a sors, egyről a kettőre tudnak jutni, majd onnan a háromra, majd még tovább. Regényesnek mondható az az út, ami a háromgyerekes, három unokával és öt dédunokával büszkélkedő amerikait a növénykórtani ismeretek tanulmányozása után a sport kalandos világába vezette.
– Távolról indulva érkeztem meg az atlétika meseszép világába, kezdetben még a tanulmányaim sem a sportról szóltak. A wisconsini egyetemen a növénykórtan tudományát tanultam ki, miközben nap mint nap keményen dolgoznom kellett, hogy a tandíjamat saját erőből ki tudjam fizetni. Megpróbálkoztam a jégkoronggal az egyetemi csapat kapusaként, de az edzések annyira leterheltek, hogy leromlottak a jegyeim, amibe nem nyugodhattam bele. Egy fine dining étteremben nőttem fel, ahol az édesapám volt a főszakács. Tizenhárom évig kuktáskodtam, profi szintre jutottam el. Közben támadt az a gondolatom, hogy a tanulmányaimat a testnevelés szakon kellene folytatnom, ami mögött a sport iránti vonzódásom állt. Az első tanítványom egy lány volt, aki az étterem hidegkonyhai részlegében dolgozott, és mint kollégát, arra kért, hogy tanítsam meg diszkoszt vetni. Ez volt a kezdet, és nem sokkal később azon vettem észre magamat, hogy újabb dobók jelennek meg előttem, a segítségemet kérik, majd jöttek az ugrók, a sprinterek és a gátfutók. Kezdőből egyre magabiztosabb edző lett belőlem, akit nem a csúcsok rohamozása vezérelt, hanem annak a célnak a megvalósítása, hogy az atléták álmai megvalósulhassanak. Legyenek azok a sportág nagy reménységei vagy csak a lelkes hívei. Minden atlétából nem lehet nagy bajnok vagy világcsúcstartó, ezért számomra csak az lehetett a fontos, hogy közös munkánknak mindig meglegyen a kielégítő eredménye. Négy év elteltével felkértek arra, hogy legyek az egyetem női atlétacsapatának másodedzője, aminél nagyobb biztatást aligha kaphattam volna a munkám folytatásához – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Loren Seagrave, aki a magyarországi küldetéséből is a maximumot szeretné kihozni.
Rajt kétszáz nap múlva Kereken kétszáz nap múlva, augusztus 19-én kezdődik Budapesten a világbajnokság. Schmidt Ádám sportállamtitkár, egyben az eseményért felelős kormánybiztos örömmel jelentette be ennek apropóján, hogy nem csupán a jegyek értékesítése zajlik az előre eltervezettnél kedvezőbben, az önkéntesek is szép számmal jelentkeztek már eddig. |
Iskolát teremtett, professzor lett
Mint a gyorsaság és az állóképesség fejlesztésének mesterembere iskolát teremtett, akadémiákat és edzőközpontokat alapított, amelyek ma is vonzók a versenyzők és az edzők számára.
– Öt évtizedet átfogó munkásságomat nem az aranyérmek számában mértem, pedig 1988-tól 2016-ig minden olimpián indult olyan éremszerző versenyzőm, akinek a felkészítésében részt vettem. Ezt azért nem szoktam hangoztatni, mert az aranyérmek sorsa sokszor a szerencsén is múlik, a kudarc pedig a felkészülés apró hibáin. Volt például két olyan amerikai női 400-as gátfutóm is, akik a világcsúcsnál jobb időket futottak, mégsem vehettek át olimpiai érmet – árult el kulisszatitkokat.
Alapelve, hogy az edzőnek mindig és mindenről tudnia kell, sohasem szabad a sötétben tapogatóznia.
