Abban a felejthetetlen 1991-es évben, amikor az idén 54 esztendős Bagyula István Linzben felállította az 592 centiméteres magyar csúcsot, Szergej Bubka már belekezdett a világcsúcsok jól fizető „sorozatgyártásába”. Néhány hónap leforgása alatt 607-ről 608-ra, majd 609-re és 610-re javította a világrekordot, és 1992-ben is volt egy ilyen elképesztően jó sorozata. Bubka végül 615 centiig jutott.
– Az a mozgássor és az a film, ami akkoriban elém tárult, megfejthetetlen titkot jelentett a számomra, maga volt a nagy „Bubka-rejtély”. Ott voltam a közvetlen közelében, nemcsak a világbajnokságon, hanem a 608-as, a 610-es és a 613 centiméteres világcsúcsjavításainál is, lestem minden mozdulatát, elém tárult a mozaik minden kockája, azt magamban kirakni mégsem tudtam. A tökéletesben felfedezni a kiválót nehezebbnek tűnt, mint a rosszban a hibásra akadni. A magam gyengeségének oka is csak akkor világosodott meg bennem, amikor a pályafutásom legvégén jártam, de akkor már minek… – fogalmazott az SzPress Hírszolgálatnak Bagyula István, aki az 592 centis egyéni csúcsával bronzérmes lehetett volna a 2021-es olimpián Armand Duplantis (602 cm) és az amerikai Cristopher Nilsen (597 cm) mögött.
Bagyula István az 1991-es tokiói világbajnokságon 590 centiméterrel lett ezüstérmes az 595-ig jutó Bubka mögött. Bubka ezen a magasságon elsőre hibázott, s ha nem tudott volna átjutni felette, akkor Bagyula lett volna a világbajnok, mert Bubka addig csak az 570 centit teljesítette, 590-en sem ugrott.
Bagyula István, akit jelenleg csak egy vékony szál köt a magyar atlétikához, mindenképpen ott szeretne lenni a budapesti világbajnokság rúdugróversenyein, és aligha hibázik azzal a jóslatával, hogy a férfiak mezőnyében a svéd Armand „Mondo” Duplantis a favorit, s Bagyula szerint az általa tartott 621 centiméteres világcsúcsot is megjavítja majd.
– Ez a fiú, aki körülbelül olyan idős most, mint én a tokiói világbajnokság esztendőjében, olyan talentum, akinek a tudását és a technikáját bátran Bubkáéhoz hasonlíthatom. Az ugrók többsége a rúdját a leérkezőhely előtti szekrényben tűzi le, ő viszont a szélvészgyors rohamának utolsó két lépése közben ugyanezt a talajon csúsztatva teszi meg, amin soha nem változtat. Szülei az edzői, ez pedig erős hátteret jelent számára, amit én annak idején csak nyomaiban éreztem.
A 23 éves Armand Duplantis a 621 centis világcsúcsát tavaly az eugene-i világbajnokságon érte el:
A helyét kereső Bagyula, aki a fairfaxi George Mason Egyetemen diplomázott, idehaza pedig atlétaedzői oklevelet szerzett, kipróbálta magát a multinacionális cégek világában, de külföldön az építőiparban is, majd egy ideig Vaszi Tünde edzője is volt.
– A rúdugrás világcsúcsa harminckét év leforgása alatt 607 centiméterről 621-re javult fel, és ez még nem a végállomás. A rudak minősége nem lett sokkal jobb, a versenyzők fizikai felkészültségében sem látok óriási különbségeket, így az lesz a legjobb, aki az erejét és a gyorsaságát a legjobban tudja átvinni a technikai végrehajtás néhány másodpercébe. A rúdugrás nem olyan műfaj, ahol a forgatókönyvet menet közben csak úgy át lehet írni, aki meggondolatlanul improvizál, az csúnyán megjárhatja – mondta a magyar csúcstartó rúdugró, aki nemrégiben tapasztalt versenyzőtársaival együtt látogatást tehetett a Nemzeti Atlétikai Központban. – Minden tetszett, bár lett volna nekünk is ilyen stadionunk… Abban biztos vagyok, hogy a rúdugró „kollégák” is elégedettek lesznek, mert a versenyszínhelyük szélcsendesnek tűnik, ami azért nagyon fontos, mert hat méter magasságában más szelek fújnak, mint a pálya közelében – tette hozzá Bagyula István.
Bagyula István előtt egyszer Szergej Bubka is meghajolt
Bagyula István csak néhány alkalommal mérte össze az erejét a versenyszám legnagyobb alakjáéval, Szergej Bubkáéval, és azon kevesek közé tartozik, akik le is győzték. Igaz, 1991. július 31-én az ukrán legendának nemigen volt kedve versenyezni a tengerszint felett 2035 méteren elterülő északolasz Sestrierében az erős szembeszél miatt, de a versenyszervezők végül rávették, hogy ugorjon egyet, ha már eljött. Bubka kötélnek állt, és 560-nal az élre ugrott, de azonnal közölte, köszöni a lehetőséget, részéről ennyi volt. „Ezt hallva úgy gondoltam, hogy le lehet győzni, és kölcsönrúddal ugorva átvittem az 570-et és nyertem – emlékezett vissza Bagyula korábban a Nemzeti Sportnak. – Egyébként szinte semmilyen kapcsolatom nem volt Bubkával, csak világversenyeken találkoztunk, köszöntünk egymásnak, semmi több.
Borítókép: Bagyula István kíváncsi a mai mezőnyre (Forrás: Nemzeti Sport)
