A litván élcsapat magyar légiósa nagyobb izmokat kapott a bajnokságtól

A magyar férfikosárlabda-válogatott az utolsó előtti világbajnoki selejtezőjét Litvániával játssza Klaipédában. Váradi Benedek a nyáron szerződött a litván bajnokságba, október óta játszik a bajnokság második helyén álló Rytas együttesében. Kézenfekvő volt őt faggatni arról, hogy a világ legjobbjai közé tartozó litván kosárlabdának mik a legfontosabb sajátosságai, és mitől ennyire erős ebben az országban a sportág.

– Van idő pihenni?
– Muszáj, mert a program nagyon sűrű, a ritmust nem könnyű tartani. Az idény végéig októbertől számítva mintegy hetven meccset játszunk, a bajnokságban a második helyen állunk, a Bajnokok Ligájában pedig jó esélyünk van a nyolc közé jutásra. Ezt nem lehetne bírni pihenők nélkül, hetente két, olykor három meccsünk is van. Szerencsére van tíz-tizenegy olyan játékosunk, aki képes jó napot kifogva nagyot lendíteni a csapaton, a mérkőzéseken belül az edző is igyekszik megfelelően elosztani a játékperceket. Ketten vagyunk irányítók, a legtöbbször ugyanannyi időt töltünk a pályán, de valamikor az egyikünk többet, a másik kevesebbet.

– Mennyi időre volt szüksége a beilleszkedéshez, felvenni ezt a gyorsabb ritmust?
– Sérülten érkeztem, ezért eleinte csak láttam, hogy mire számíthatok. Ez az első szezonom külföldön, és nem is gondoltam volna, hogy mennyi a szokottól eltérő hatás ér az időjárástól kezdve a kultúráig vagy az emberek itteni életritmusáig. Végül sikerült hamar alkalmazkodnom, a csapattársakkal is megtaláltam a közös hangot. Irányítóként alaposan ki kellett őket ismernem, ehhez talán több idő kellett, hiszen nem az a játékos vagyok, aki segítség nélkül, egy az egy ellen megveri a védőjét, tehát muszáj volt kialakulnia az összhangnak a többiekkel.

Fotó: MKOSZ/Girgász Péter

– Szombathelyen roppant népszerű a kosárlabda. Mennyire és mivel más a litván kosárlabda-kultúra, szem előtt tartva, hogy a világ egyik legjobb válogatottját adja?
– Ami otthon a labdarúgás, az itt a kosárlabda. Rengetegen követik, az egész országban ismertek vagyunk. Egyszer elmentem a saját kocsimmal Kaunaszba a Zalgirisz és a Real Madrid Euroliga-meccsére, és az utcán Zalgiris-sálakat mutogattak felém az emberek. 

A média minden csapat életéről részletesen beszámol az elsőtől az utolsóig, óriási a felhajtás, mindenkinek van véleménye a kosárlabdáról, és minden egyes mérkőzés életre-halálra menő harc a lelátón is. A futballbajnokság rövid, a jégkorongra még kimennek az emberek, de nem sokan, a kosárlabda viszont lázban tartja őket.

– De mitől annyira jók, hogy a világranglista nyolcadik helyén tudnak állni? Mivel tudnak többet, mint például mi, magyarok?
– Éppen azzal, amit az előbb elmondtam: itt szinte a génekben fellelhető a kosárlabda. Óriási hagyománya van, mindenki kosaras akar lenni, a bajnokság pedig roppant éles. A második csapatunk edzéseit nézve az ismerkedés során láttam meg a játékban rejlő helyi filozófiát, a jellegzetességeket, amelyek mindegyik klubra jellemzők. Az erős fizikum nélkülözhetetlen, nyilván az én erősödésemben is ez főszerepet játszott. Otthon nagyon jól lepattanóztam, itt szinte hozzá sem férek, annyi óriás csatázik a labdáért a gyűrű alatt. Ahhoz, hogy a Rytasban alapemberré válhassak, elengedhetetlen volt a közeget megismerni. És még valami: itt lehetőleg litván fiatalokra építenek a klubok, csak olyan posztra hoznak légióst, amelyre nem találnak megoldást.

Forrás: Fiba.com

– A litván válogatott csütörtökön este nélkülözi a legnagyobb sztárokat, akik az NBA-ben vagy az Euroligában szerepelnek. A keretükben nem is találni ismerős nevet. Mennyire erős így a hazai csapat?
– Nagyon. Mind a tizenkét játékos azért harcol, hogy a világbajnokságon beférjen a most távol lévő klasszisok mellé, tehát egész biztosan nem látszik majd rajtuk, hogy számukra tét nélküli a selejtező ellenünk. A játékosok fizikálisan erősek, remekül dobnak, van a keretben jobbkezes és balkezes, tehát a keret komplett és remekül képzett kosarasokból áll, egyébként ez jellemző a klubcsapatokra is. Gyorsan akarnak majd játszani, agresszívan védekeznek, és egész biztosan bátran vállalkoznak majd a hárompontos vonal mögül. Nekünk erre kell ellenszert találnunk.

– Mennyire lehet még hinni abban, hogy kijutunk a világbajnokságra?
– Erre nehéz mit mondani. Lehet, hogy a hátralévő két selejtező megnyerése is kevés hozzá, hiszen ha Montenegró csak egy meccsen is megszerzi a két pontot, már ő utazhat a vb-re. A lényeg az, hogy mi megteszünk mindent, ami tőlünk telik, megpróbáljuk most megverni a litvánokat, vasárnap pedig otthon a bosnyákokat, és majd meglátjuk, ez mire lesz elég. Az nagyon fontos, hogy az olimpiai előselejtező mezőnyébe már beverekedtük magunkat, és ez nagy szó. Néhány éve még Európa-bajnoki előselejtezőkkel telt el a nyarunk, most ez már egészen más szint. Ez is bizonyítja, hogy lépésről lépésre milyen sokat fejlődött ez a válogatott. 

Borítókép: Váradi Benedek már meghatározó ember a Rytasban (Forrás: Fiba.com)