Az Atlasz oroszlánjai felfalják a világot: a marokkói foci sikerének nyomában

Nem sokan fogadtak volna rá, hogy a tavalyi katari labdarúgó-világbajnokság csoportkörében Marokkó megveri Belgiumot, mégis így történt. Amikor elintézték Spanyolországot a nyolcaddöntőben, majd Portugálián is átgázoltak a negyeddöntőben, senki nem akart hinni a szemének. Azóta az ország nem enyhülő focilázban ég. Minden gyerek a labdát rúgja, minden felnőtt betéve fújja a válogatott névsorát, akiket valóságos nemzeti hősként ünnepelnek. De mi a marokkói siker titka? A helyszínen jártunk utána.

Morocco's supporters celebrate after their country's win of the Qatar 2022 World Cup football match between Morocco and Portugal, in the capital Rabat, on December 10, 2022. (Photo by FADEL SENNA / AFP) Fotó: FADEL SENNA / AFP

Franciaországban ünneplő marokkóiak örülnek a csapat sikerének. Fotó: Hans Lucas/AFP

– Ki a kedvenc játékosotok? – faggatjuk a gyerekeket, akik a fezi zsidó negyed kapujában kergetnek egy meglehetősen nyúzott labdát. – Hakimi! – vágják rá kórusban. Hát persze, hogy Achraf Hakimi. A média szinte csüng a válogatott hősének minden mozdulatán. Hakimi alapítványt hívott életre a fogyatékkal élő gyerekek megsegítésére. Hakimi Marrákesben nyaralt. Hakimi teafőző versenyre hívja csapattársait. Hakimi elválik, felesége 11 millió dollárt követel – szedhetjük csokorba csak az elmúlt bő hónap szalagcímeit. És persze ami mindenkit lázban tart: hol folytatja a Paris Saint-Germain védője? A zuhanyhíradó szerint ugyan szerződése 2026-ig szól, fizetése heti 175 ezer euró (65 millió forint), piaci értéke pedig 70 millió euró (26 milliárd forint) körül mozog, de a Manchester City hajlandó lenne mélyen a zsebébe nyúlni érte, bár a 24 éves sportoló szíve inkább egykori klubjához, a Real Madridhoz húz.

Achraf Hakimi, a legnagyobb sztár. Fotó: Ayman Aref/NurPhoto/AFP

Állami akadémia

Csillagászati összegek, nem csoda, hogy a labdarúgás óriási kitörési lehetőséget jelent a fiataloknak.

A sportba VI. Mohamed király – maga is lelkes szurkoló – is fektet, 2008-ban álmodta meg a főváros melletti Saléban a róla elnevezett labdarúgó-akadémiát. Az intézmény európai színvonalú, sőt nem is titkoltan európai mintát követ, francia, spanyol és holland szakemberek keze alatt pallérozódnak a gyerekek. Már a szigor is európai: szülői engedély nélkül nem nyilatkozhatnak lapunknak a növendékek.

A rövid bejáráson annyit azért elárulnak, hogy tehetségkutatók, úgynevezett scoutok járják Marokkót ígéretes labdarúgók nyomában.

Az akadémia nagyjából félszáz 12 és 18 év közötti fiút nevel, de az országban már több ilyen is működik. A bentlakásos iskolában párban jár az oktatás és az edzés. A feladat teljes embert kíván, az órák előtt és után napi két kötelező edzést, továbbá sportelméletet, egyéni felkészítést és rehabilitációt követően nem sok idő jut videójátékokra vagy biliárdra. Habár ottjártamkor a szünidő miatt éppen elég szellős az intézmény, így is mindenütt zajlik az élet: a rehabilitációs szobában egy fiún „dolgoznak” valamilyen csúcsmodern géppel, az edzőteremben kőkeményen súlyzózik egy srác, az egyik pályán pedig éppen edzést tartanak. Kíváncsiságból megvizsgálom: a gyep jól bírja az afrikai klímát.

Rúgják a bőrt az óceábparton is. Ki tudja, hol bukkan fel egy tehetség? Fotó: Hans Lucas via AFP

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a marokkói válogatott több játékosa külföldön nevelkedett, gyakran kettős állampolgár. Achraf Hakimi is Spanyolországban látta meg a napvilágot, a getaféi Colonia Ofigeviben kezdett el focizni, mielőtt nyolcesztendősen a Real Madrid vette szárnyai alá. Hogy miért nem lett inkább spanyol válogatott, amikor a képességei minden bizonnyal meglettek volna hozzá? Választását szűkszavúan annyival indokolta, hogy mindig is jobban azonosult afrikai gyökereivel, a spanyolok között „nem érezte otthon magát”.

Azért már a VI. Mohamed Labdarúgó-akadémia is tud felmutatni szép sikereket. Csak a nemzeti tizenegy közül többen játszanak európai elit bajnokságokban, itt szerezte meg az alapokat például Jusszef en-Neszjrí, a Sevilla csatára, Nájf Ákerd, a West Ham United hátvédje, Hamza Mendíl, a belga OH Leuven védője, vagy Azádin Únáhí, a Marseille középpályása. Az intézmény alapvetően non-profit jellegű, tehát nem az a célja, hogy nyereséget termeljen a fiatal tehetségek eladásából, de ettől még segítséget nyújtanak kezdő karrierjük egyengetésében. Konkrét összegeket persze nem árultak el, de annyit igen, hogy legfőképpen európai – francia és spanyol – klubokkal állnak kapcsolatban, illetve nyitnak a tengerentúlra és Afrika felé is. 

Olyan esetet sajnos még nem tudtak felidézni, hogy magyar csapattal üzleteltek volna, vagy legalább egy utánpótlás tornára küldtek volna meghívást.

 Pedig a marokkói labdarúgás már Magyarországon is bemutatkozott, hiszen a marokkói származású, de Belgiumban született Ryan Mmaee és testvére, Samy a Ferencváros csapatát erősíti.

Rejtett drágakövek

Hogy miben rejlett az Atlasz oroszlánjainak titka? Korántsem a csillagok szerencsés állásában. – A sikernek két titka van: a VI. Mohamed Labdarúgó-akadémia és az elkötelezett edzés – magyarázza lapunknak megküldött válaszaiban a Marokkói Labdarúgó-szövetség. Az utánpótlás fontossága persze unalomig ismert mantra, a kérdés inkább az: mit csinálnak másképpen Marokkóban? 

Hiszünk abban, hogy a tehetségek Marokkó bármely szegletéből előbukkanhatnak, ezért hálózatunk messzire elér, és rejtett drágaköveket is felfedez 

– festetik le tehetségkutató programjuk alapjait. Elmondásuk szerint alapelvük, hogy elsősorban még nem igazolt, klub nélküli gyerekeket keresnek, akik valamilyen okból kifolyólag átcsúsztak a válogatási rendszer szűrőjén. – Elsődleges célunk, hogy a tehetséget fedezzük fel, függetlenül a fizikai adottságoktól vagy a játékstílustól. Abban hiszünk, hogy mindenkinek az egyéni, istenadta képességeire kell figyelni, és a fejlesztésüket ehhez szabni – részletezik. És könnyen lehet, hogy a világbajnokság győzelmei után csak úgy potyognak majd a „drágakövek”. 

A válogatott körüli kitüntetett figyelem és büszkeség minden bizonnyal a labdarúgást is népszerűbbé teszi Marokkóban és a szurkolók között is. 

De a csapat eredményei miatt kialakult őrületnek komoly hatásai lehetnek a társadalom más területeire, köztük a gazdasági tényezőkre is – nyilatkoztak a várakozásokról.

Érdekes kérdés még ugyanakkor, hogy vajon az utánpótlás nevelésében milyen szerepet játszik a nemzeti bajnokság? Nem meglepő módon a tavalyi kiváló szereplés után az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) listáján Marokkó végzett az élen. Ugyancsak a legerősebb pontvadászatnak ítélték meg a kontinensen a Botolát, a marokkói első osztályt is. Még akkor is, ha idén a casablancai Wydad AC nem tudta megvédeni címét az afrikai Bajnokok Ligájában, a döntőben izgalmas párharcban, 3-2-re alulmaradt az egyiptomi Al-Ahlí ellen. Pedig a Marokkói Labdarúgó-szövetség tájékoztatása szerint a bajnokságban semmilyen szabály nem vonatkozik a marokkói játékosok számára vagy életkorára. 

Azaz nincs légiós- vagy fiatalszabály, mindenkinek saját jogán kell kiharcolni a játékot.

 Bár egyébként sem csak a húszéveseké a világ. – 2020-ban a francia Le Monde az öt legnagyobb hatású afrikai játékos közé választotta a Renaissance de Zemamra középpályását, Abdesszamad El-Mobarakít. Dacára annak, hogy 39 esztendős volt, és mindössze 1,68 méter magas, tíz gólt lőtt és kilenc gólpasszt adott az évben – hívja fel a figyelmet az egyik kiemelkedő teljesítményre a szövetség.

15-20 év múlva afrikai csapat fogja nyerni a világbajnokságot, mert folyamatosan tanulunk 

– jósolta a katari megmérettetés után Valíd Regragui, a marokkói válogatott szövetségi kapitánya. Az edző szerint azzal, hogy a következő, 2026-os tornára már kilenc afrikai csapat jut ki, ugyancsak a kontinens malmára hajtják a vizet. Könnyen lehet, hogy Marokkó hamarosan otthon ünnepelhet, a 2030-as világbajnokság megrendezésére ugyanis Portugáliával és Spanyolországgal közösen pályáznak. Ha minden a tervük szerint alakul, a VI. Mohamed Labdarúgó-akadémia most serdülő tehetségei ott lesznek a világ élvonalában. A srácok, akikkel videójátékozás és edzés közben váltottam néhány szót, milliárdos sztárok lehetnek. Hajrá, Atlasz oroszlánjai!

Borítókép: Marokkói örömmámor a Portugálok elleni győzelem után. (Fotó: FADEL SENNA / AFP)