Mondhatnánk persze, a sport, azon belül a labdarúgás a nap nap után szem előtt lévő hősök világa, de emlékezhetünk, Szoboszlai Dominik gyógyulásának minden rezdülését visszafojtott lélegzettel figyeltük. Tudom, persze, döccen a hasonlat, hiszen Szoboszlai nagyobb sztár, akaratán kívül is médiaszemélyiség, de egy esztendeje Sigér Dávid is kivette a részét a válogatott és a Ferencváros meneteléséből, hozzá is dörgölőztünk a véleményét, rendre szabatos nyilatkozatát kérve, Dibusz Dénes mellett ő volt a Fradi állandó magyar hangja.
Igen, így élünk, így működünk. A pillanat megélésének bűvöletében. Akit ma felkapunk, azt holnap elfelejtjük. Ha csak nem teljesít, de legalábbis nem hallat magáról. Sigér Dávid történetesen nem hallat. A Facebook-oldalán június tizennyolcadikai keltezésű a legutóbbi bejegyzése – megszívlelendő amúgy: „Kicsi-nagyok, sportoljatok!” –, azóta semmi.
Szerencsére jó hírrel szolgálhatunk. Rivaldafény híján is jól van. Csak üzenetet váltottunk, megköszönte az érdeklődést, de egyelőre inkább családi körben töltekezik, csendben végzi a dolgát, így készül a visszatérésre. Szurkolunk neki. Szoktuk mondani, egy sportoló eredményeit nemcsak gólokban, rekordokban, érmekben lehet mérni, hanem úgy is, kiaknázza-e a benne rejlő képességeket. Sigér Dávid pályafutása éppen azért meseszerű, mert azt mondanánk, ő még ennél is többet ért el. De rögvest helyesbítsünk. Csak az első „félidőben”. A másodikra ugyanezt kívánjuk neki. És kicsit önzőn magunknak. A derűje védjeggyé vált a magyar futballban. Szürkébb volt ez az ősz az előzőnél. Talán azért is, mert hiányzott Sigér Dávid mosolya.
Borítókép: Sigér Dávid (Fotó: MTI/EPA/Antonio Bat)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!